Túlestem az első napomon a fancy privát hotelben. Úgy tűnik állandó délutános leszek, mert a csapatból csak én beszélek in inglish (bruhaha, remélem így már frankón el tudjátok képzelni a többit) vagyis T.-vel felváltva, de leginkább én. Szóval ezen a héten végig délután nyomom, jövő héten pedig egy nap kivételével szintén. Ez nagyjából azt jelenti, hogy nagyon nem kell szobákat takarítanom, csak geczire kedvesnek kell lennem a szállóvendégekhez és kiganajazni a bulihelyek mellékhelyiségeit. Nem egy nagy valami, komolyan. Csak meg kell tanulnom az összes titkos átjárót, rekeszt, tárolót, amit használnom kell és amik, valami irtó cselesen el vannak rejtve a falban. Néha komolyan az az érzésem van, hogy ez egy frankó szellemkastély és amikor hangot is adtam ennek, az volt rá a válasz, hogy hát jah, néha a vendégek is panaszkodnak, hogy nem tudtak aludni… vagy másik szobát kérnek. Az hiszem itt egy kicsit elszakadt nálam a cérna és a következő szobába csak remegő lábbal mertem bemenni. Ahol aztán igyekeztem nem belenézni az antik, vakfoltos tükrökbe, hátha valami olyat látok a szemem sarkából, amit nem kéne.
A dolgomat nehezíti, hogy három ház van egybe építve, így néha olyan titkos átjárót kell alkalmaznom, ami a tetőkön vezet át, cuki kiépített járda formájában vagy szépen átbattyogni a partizó arcok között, vigyázva, hogy titkos ajtók véletlenül se taszajtsák hátba őket. Azt hiszem igazából ebben rejlik a hely nehézsége, hogy egyenlőre képtelen vagyok átlátni a titkos ajtók, rekeszek, liftek, folyosók kusza halmazát. Arról nem is beszélve, hogy a szobáknak neveik vannak, nem számaik, így olyan helyeket kell megjegyeznem, mint: Sir James Wyatt, Lady Susan Thorpe vagy Emma. Még szerencse, hogy csak húsz van belőle, bár tény és való, hogy ebből egyenlőre csak hetet tudok, hogy nagyjából hol van. Most különben is inkább csak azt gyakorlom, hogy ne tévedjek el, arra pedig ráérek kicsit később parázni, hogy nem találom a szobákat vagy a szobákon belüli titkos átjárókat, rekeszeket, tárolókat és lifteket bazzzmeg.
Tény és való, hogy az életben nem gondoltam volna, hogy ennyire puccos helyen fogok dolgozni egyszer. Ilyen helyeket csak filmekben lát az ember, nem élőben. Bár majd kíváncsi leszek, hogy néhány hónap tetőn rohangálás és tükör suvickolás után mit mondok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése