Muszáj vele eldicsekednem, hogy megkaptam életem első "Mamáját". Nyilván nem volt tudatos és azóta is hallgat, de ott és akkor, tisztán és érthetően felhangzott a: Ma-ma. És a felém nyújtott apró kis karocskák egyértelműen jelezték, én vagyok az, akinek szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése