At the Shire vol. 2.

Ott hagytam abba, hogy őzek. De igazából itt vége is lett a hétfőnek, következett a kedd, amikor is Majkra mentünk. Persze szakadt az eső, mert az úgy a legjobb, olyankor kell kirándulni, meg sárban dagonyázni egy olyan autóval, amit utálok és ami nem megy fel a dombon csak egyesben. Említettem már, hogy utálok vezetni? Szóval, megérkeztünk, de Anyuka rossz ajtón akart bemenni, így egy kicsit összeszólalkoztunk. Végül azért sikerült rábeszélnem, hogy kerülje meg velem a nagy kapu és menjünk be a jégverem mellett. Sajnos tárlatvezetés csak minden órában van, így kénytelenek voltunk több mint fél órát eltölteni a levendulaillatban. Láthatóan utáltuk az egészet, ezért is van csupa mosolygós kép feltéve a FB-re. Majd jött az idegenvezető, aki nagyon édes volt, csak borzasztóan gyorsan beszélt én meg bután fordítottam az egészet, így E. egy idő után unatkozni kezdett és ördögvillázott a kereszt előtt, amitől én kiakadtam, aztán vitatkoztunk, végül nem beszéltünk... Szóval, igazán jól telt a majki kirándulásunk. Persze hazaérve azért sikerült kifejtenem E.-nek, hogy ez nekem miért is volt fontos, így ismét szent lett a béke köztünk. Este pedig elmentünk az egyik garázsba vacsorázni. Anyuka szerint nem is garázs volt, de szerintem igen, mert olyan fura helyi csávókkal volt tele, mint A Józsi és A Pista, akik hangosan kérték sört, miközben odakint támasztották az autójuk oldalát és azt kiabálták a végén, hogy írd a többihez. Mi olyanokat ettünk, hogy brassói, magyaros csirkemell és lazac (ez egy nagyon menő garázs kérem), végül Anyuka és E. az egészet lefojtották egy malomkeréknyi somlóival.

Szerdán meg Pest felé vettük az irányt. Sajnos nem sikerült megmutatnom E.-nek az igazi MÁV hangulatát, oda és visszafelé is a csudapiros vonattal mentünk, ami dundundun-ol mielőtt bemondja a megállót. Vettünk napijegyet, ami tök természetesen nem érvényes a siklóra. Viszont pózolunk csikóssal, oroszlánnal és Mátyással, aztán meg Halászbástyával. Itt jöttem rá, hogy csak nekem borzasztó ciki a cigányprímás az étterembe, E. egy egész videónyi anyagot szentelt neki. Még mielőtt megkérdezi valaki, nem, nem ültünk be az étterembe, hátulról filmeztük az egészet, miközben én megvetően biggyesztettem a számat, csak, hogy tudják az emberek, hogy magyar vagyok. Innen átbuszoztunk a Margitszigetre, ahol isteni limonádét ittam, dinnyedarabokkal, E. meg a ki tudja hányadik kávéját. Villamosoztunk, majd földalattiztunk és elértünk a Hősök teréhez, meg a Vajdahunyad várához. Itt egyébként úgy lefoglalta E.-t a szájtátás, hogy nekem kellett szólnom, hogy fényképezzen. Majd vágtában visszaloholtunk az Astoriához, ahol Hibussal Zuléval találkoztunk egy sör elejéig. Ide le merem írni, hogy E. utána még sokáig arról beszélt, hogy fogadjuk örökbe Zulét, mert olyan pici és édes. Rövid találkozónk után elmentünk megkeresni az Altair teázót, amit E. szerint valaki hosszasan LSD-zve és az angol safety szabályzatokkal direkt szembe menve alakított ki. Kép itt nem készült, mert E.-t kellőképp kiütötte az a tudat, hogy egy vizipipa belsejében ül, miközben szamurájok és kelta buszsofőrök teáját issza. Blackett maradt a vállalható ízű teánál, mint Nagyi kertje, ami gyümölcsös ízű volt, sötétpiros színnel. Én kipróbáltam a rágógumi és kókusz ízű limonádét, be kell valljam, a rágós jobban ízlett, mint a kókuszos, de én már csak ilyen hős vagyok, hogy minden fura limcsit bepróbálok.

Csütörtökre maradt Tata, ahol találkoztunk Pillangóval, aki rögtönzött idegenvezetést tartott nekünk. Viszonylag hamar éhesek lettünk és beültünk egy kifőzdébe, ahol E. megkóstolta a cigánypecsenyét és belenyalt az én halászlevembe, ami nem ízlett neki, fel nem foghatom, hogy miért. Pénteken pedig sikerült találkoznunk kicsihúgival is és a barátjával, meg beszereztünk olyan alapvető dolgokat, mint franciadrazsé. A szombatra nem is emlékszem, annyi maradt meg bennem, hogy borzasztóan korán keltünk, a repülőn a mögöttünk ülő pár folyamatosan vitatkozott, vagy ha nem, akkor a hányásról beszélgetett. Masszív fejfájással értünk vissza Londonba, pedig E. nem is értette a mögöttünk ülőket. Azóta pedig folyamatosan rossz idő van és esik, meg olyan vacak dolgok történnek, hogy dolgozni kell menni. De azt már most tudjuk, hogy dec. 1-től 8-ig újrázunk.