Istentelenül fáradt vagyok. Nem bírom a koránkelést vagyis ez így nem igaz, javítom: nem bírom a koránkelést, ha utána napi 8 órában unalmas emberek között, unalmas munkát végzek. Ma pl. már meg kellett kérnem Fülit, félóránként bökjön már oldalba, hogy magamhoz térjek. Még az agyam is összeaszott egy iciri-piciri kis zsemlegombóccá. Egészen egyszerűen így védekezik, ha napi rendszerességgel a következő eszmefuttatást kell hallgatnia 8 órában:
én imádom őt, de egy mocsok szemétláda, brühhühü, elhagyott azért a kurváért, nem érdekel, hogy én is félrekeféltem, mert nekem van igazam, az a gerinctelen patkány, hogy meg mert csalni engem, mindenki megmondhassa, hogy én milyen frankó csaj vagyok, azért is berúgok ma este és az asztal tetején fogok táncolni félmeztelenül, és a Jancsi majd jól lefotóz és felteszem a fészbukra és akkor majd bánni fogja az a köcsög, hogy elhagyott azért a riherongyért...
Remélem mindenki nagyon sajnál. Én borzasztóan sajnálom magamat, annyira, hogy elkeseredésemben mélt küldtem a volt főnökömnek, amiben esdeklem, hogy vegyen vissza, mert brühühü... Emiatt most simán le is tudnám köpni magam, hogy így megalázkodom, de mentségemre legyen szólva, hogy zsemlegombóc agyam van és még a telefonom is okosabb nálam.
Most miután így kisírtam magam a vállatokon, jön az a rész, amit Jeva annyira vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése