Panic love

Második írásom a Szerep Portálon. Nem tudom megszokni, hogy az írásaimat egy kultúrával, művészetekkel foglalkozó oldalon lássam. Olyan mintha nem is én lennék, illetve folyton az jár a fejemben, hogy ezt nem is érdemlem meg. Mármint a lehetőséget és a felületet. És eleve ki kíváncsi rám? Pedig szerintem ez most jobban is sikerült, mint az előző. Mégis teljesen ambivalensek az érzéseim. De lehet, hogy csak ez az igen nyomasztó könyv volt rám ennyire nagy hatással. Vagy talán az is kiakaszt, hogy a dolgok jelen állása az, hogy semmi. A betanított majmok még mindig jobbak nálam, és a faszik sem érdemlik meg a könnyeinket.