Én vagyok az az ember, aki nem engedheti meg magának a depressziót, mert, ha a depi felülkerekedik rajtam, akkor nagyjából végem. (Border-lányos dolog, ne kérdezzétek, talán majd egyszer, ha elég erős leszek hozzá.) Most viszont kezd eljönni az a pont mikor már nem bírom cérnával. Testi tüneteket generálok, mint orrvérzés és remegés, az alvajárás majd csak ezután fog, már naaaagyon várom. Szóval ki kell beszélnem magamból, bocs emberek, ha bárkit megbántok. De ez az én blogom, az én gondolataim, bekaphatja, aki nem így gondolja.
Kezdjük ott, hogy utálom, ha hintáztatnak vagy lógatnak, ki melyik szót ismeri, használja. Adott egy munkakör, amire kb. fél éve jelentkeztem, voltam interjún, megbeszéltük... stb. Aztán elsikkadt, feledésbe merült... stb. Most megint szóba került, mondtam, hogy a rosseb bele, leszarom. De nem, még leszarni sem lehet az egészet tisztességgel, mert a nyakamra járnak, hogy de, de, de és jelentkezz, mert te vagy a kiválasztott, Te egyedül és senki más. Persze jelentkezem, miért ne, veszteni valóm nincs. Mosolygások, telefon, cukivagyok, időpont egy újabb interjúra. Aztán egy újabbra, mert az előző "sajnos" lemondva. Aztán egy újabbra... most pedig az is lemondva, mert borzasztó sok dolguk van és én nem férek bele, és előre láthatólag nem is tudják, hogy mikor. Telefonban most már azt találtam mondani, hogy igazából mindegy is, hívjanak ha ráérnek, ha rámérnek. A. szerint egy kissé bunkó voltam, szerintem viszont a körülményekhez képest cuki.
Ennyivel még nincs vége. Hétfőn kirúgtak megint egy csomó embert. Köztük olyat is, akivel nagyon jó barátságban voltam. Tudtam, hogyha dolgozni kell, akkor ő képes rá. Tudtam, hogy milyen szegény, szerény körülmények között él és azért hajt annyira, hogy valahogyan kikecmeregjen belőle. Mert hajtott, sokkal jobban, mint egyes naplopók. És mindezt azután, miután elmondták a havi tájékoztatón, hogy most már minden rendben, elértük a takaró végét, jól vagyunk, szépek vagyunk és okosak. Ugyanezen a tájékoztatón azt is elmondták, hogy ebben a hónapban egy valag pénzt fogunk keresni, mert megkapjuk januártól visszamenőleg a fizetésemelésünket. Ma megkaptam a fizetésemet. Kínomban hangosan röhögtem, mert nem tehetem meg, hogy sírjak. Ezek után elmondanám, hogy az Anyukámnak több a nyugdíja, mint az én fizetésem, pedig nem kap valami fényes pénzt. Jah, és ne felejtsük el, hogy ez a "megemelt" fizetés, a jövő hónapi lesz igazából a kihívás. Ebből élj meg, geci.
Mindezt egy olyan munkakörben, amire nagyjából egy betanított majom is képes megcsinálni. Komolyan, már várom a betanított majmokat. Ezért tanultam, képeztem magam, hogy örüljek, ha egy betanított majom helyett én dolgozhatok. Nyilván én kevesebbe kerülök, mint egy betanított majom, hiszen őt be kell tanítani, plusz állatvédelmi törvények, tiszta ketrec, rendes táp... stb. Nekem meg nagyjából mindegy, kenyérhéjon is elvagyok és örömmel dolgozom, mert van mit.
Szóval ez van most. Ömlik az orrom vére, remegek, de jól vagyok. Ez megint egy szép és tartalmas év kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése