Az előző posztra reflektálva. Nálam olyan szinten működik ez a nincs depi, nincs rosszkedv, hogy miután leírtam, bőgtem, remegtem és orrvéreztem kicsit, elindultam munkába, ahol aztán Jeva a nyakamba ugrott, hogy jajdesajnálja és úgysegítene. Én meg konkrétan azt sem tudtam, hogy miről beszél. De tényleg nem. Aztán leesett, hogy depis vagyok. Aztán rájöttem, hogy el is felejtettem. Persze miután kiderült, hogy tőlünk is kezdenek kirúgni embereket, már megint letaglózott, hogy depis vagyok. Majd jött az egyik főnök, és aszongya: majd kaptok egy válltáskát, ha jól dolgoztok. (Dugd fel magadnak a válltáskát, seggfej!) Válltáskát, komolyan... hát sírok, bazzmeg.
Majd egész este ezt kellett hallgatnom: jaj, életem legnagyobb döntése lesz, ő így szeret ahogy vagyok, de nekem van barátom, jaj, életem legnagyobb döntése lesz, és majd elvisz a tengerpartra, és majd ott fogunk szexelni, mert ez minden vágyam, és ez lesz életem nagy döntése, de hát a barátom is ott van, de ő olyan aranyos, és megértjük egymást, és ő is megért engem, életem legnagyobb döntése lesz, és olyan aranyos, és van barátom, és ő gazdag is, jaj, életem legnagyobb döntése lesz... és ezt napi 8 órában, fejhangon. Nem sírok, bazzmeg, akkor sem.
Ma pedig kaptam egy hatalmas, óriás reklámszatyornyi disznótorost, amit kb. 3 hónapig is eszünk majd. Kifizettem közel 45 kurva ezer forintot rezsire és kaptam tulipánt is, jó nagy csokorral, lilát, mert az a kedvenc színem. Szóval érzem én, hogy az Univerzum valahogyan kompenzál, csak nem mindig, illetve nem megfelelő mértékben. De a lényeg úgyis az, hogy a depresszió bekaphatja. És néha az Univerzum is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése