Lebattyogtam reggel a Kutyával, kidobtam a szemetet, szigorúan a második kukába, mivel az elsőbe derékig guberált egy delikvens. Felnézett, köszöntünk, megdicsérte a Kutyát, a Kutya cserébe örült, én kevésbé. Sétáltunk, nem sokat, lévén, hogy a Kutyán alul nincs szőr és most megint itt a tél. Nagyjából 20 perc múlva visszakanyarodtunk a ház elé, ahol a guberáló éppen a mi szemetünket túrja. Felnéz, odasétál hozzánk, a Kutya örül, új pajtásra lelt.
- Ez a maga villája kislány? Most találtam a szemetükben.
És tényleg a mi villánk. Kiveszem a szutykos villát a hasonlóan szutykos kezéből, habozva megköszönöm. Ahogy mászok fel az emeletre ég a fülem, kezemben a villa.
A. csak ennyit reagált:
- Szerintem menj vissza és mond meg neki, hogy a zsák alján lévő köteg húszezres is a mienk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése