Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a buzirossz dolgok mellett persze történnek jó dolgok is az életemben. Félretéve a kifakadós vitámat Anyával, a hihetetlen pénz- és időzavart, amibe kerültem, a Kutya mostanra gyakorlatilag állandósult szőrproblémáját, azt hogy egy betanított majom vagyok, vannak szívet melengető apróságok, amik megmentenek a totális megborulástól.
Vegyük először is a molytalit, amit most első alkalommal nálam tartottunk. Iszonyú kicsi helyen megpróbálva kihozni a maximumot. És sikerült: rengeteg süti, mind laktózmentes, amiért külön hála mindenkinek. Teázás, nagy nevetések és filozofálgatás, és talán most először éreztem úgy, hogy nem azért lett vége a találkozónak, mert muszáj (bezár a cuki), hanem azért, mert mindenki kellemesen "elfáradt" a nagy beszélgetések közepette. Újabb könyvek cseréltek gazdát, pl. Jeripusz (ami egy nagyon fura könyv), A tizenkét karátos autó (amit ígérem el fogok olvasni, bár Rejtővel hadilábon állok) és receptes könyv, citromtorta, veszett lelkekkel.
Másnap meg Feszty Árpád kiállítás, egy tatai iskolában megrendezve. Csodás pasztell és tus tanulmányrajzokkal, vázlatokkal a körképből. Különböző paraszt, földműves életképek, gyönyörűen élethűen. Mindez után pedig egy remek csajos délelőtt O.-val és Jam-mel. Rég volt részem ilyenben, hogy boltba be, boltból ki, ruhák próbálgatása, még ha nem is veszel semmit (persze vettem, egy ruhát, hogy mikor veszem fel még előttem is rejtély, de kurva jó). Majd egy kóla mellett kifaggattuk Jam-et, hogy kivel is randizik. Hazaérve csak azt vettem észre, hogy valami piszok mód el vagyok fáradva, pedig még hátra volt az egész délután és este.
Azt is el kell mondanom, hogy az év eddigi filmélményei közül (ami nem volt túl sok) eddig A leleményes Hugo visz mindent. Látványilag, történetileg szerintem még sokáig lesz a Best. Elejétől a végéig sírtam, úgy, hogy sokszor nem is éreztem, de peregtek a könnyek az arcomon, igazi nagy szívet tépő krokodilkönnyek voltak ezek. És tudom, hogy hamarosan egy másik filmre is csak egy nagy csomag papírzsepivel leszek képes beülni. Már most azon gondolkodom, hogy inkább itthon nézem majd meg, egyedül, valószínűleg üvöltve a sírástól (a'la Kristen Bell). Szóval A leleményes Hugo alapmű, tessék jól megnézni.
Arról sem szabad megfelejtkezni, hogy volt Bab szülinap is. Ezüstfának álcázott neuron tortával, apró betűs, de annál nagyobb lánggal égő happy birthday-jel. Millió süti, hogy a fogad fáj belé, sör, cider, kóla... hiszem kereket ültünk, a 20.-at. A tetejében Sid-del, akinek sikerült két új rajongót szereznem. Ordibálással: tetű vagy Sherlock! és rengeteg röhögéssel: invisible harmonica, invito sör!
És most egyszerre azt veszem észre, hogy vége ennek a csodás 5 napnak, telve örömmel, bánattal, barátokkal, szerelemmel. Kicsit kiborít, hogy megint jönnek a szürke hétköznapok, de feltöltődve vágok bele és a horoszkópos könyvnek is értem már minden szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése