Van új mobilom. Ismerkedünk. És jelen pillanatban utáljuk egymást. Én nem értem meg, hogy telefonhívást, miért egy külön "befejez" ikonnal kell befejezni, ő nem érti meg, hogy az sms mennyire nagyon fontos az ember lánya életében. Pedig Sherlock is megmondta: I prefer to text. Szóval ennyire nagyon fontos.
Persze egyébként vannak rajta mindenféle ikonok, jó sok. Nem gomb egy szál sincs rajta, tehát mikor be kellett írnom egy telefonszámot, csak a fejemet vakartam és azt mondogattam: várjámhé', utállak te tré. (tessék hangosan kimondani, mókás). És már azt is értem, hogy a kölykök miért is szeretik folyton nyomkodni a telefonjukat, mert ez a sok biz meg basz engem is arra ingerel, hogy megnézzem ezt vagy azt. Vagy meghallgassam, vagy letöltsem... közben pedig heves utálat fog el, mert nagy, mert androidos, mert olyan izé és nem is áll kézre és folyton keresztbe tesz. Különben is utálom, ha a gépek gondolkodnak helyettünk. Nekem ne ajánljon fel olyat, hogy ezt vagy azt megjegyez, van nekem agyam és használni is tudom, köszi. Szóval most ott tartunk, mint a western hősök, összehúzott szemmel méregetjük egymást a néptelen, poros utcán és próbálunk hamarabb lőni, mint a másik. Egyenlőre ő vezet.
A. szerint majd megszokom és ő lesz az új fél életem. Csak egy kikötése van, hogy mostantól elektromos kütyük a fürdőszoba közelébe sem mehetnek. Ez alól csak a hajvasaló, hajszárító képez kivételt, bár fontolgatja, hogy ezek is kikerülnek, mondjuk a konyhába.
(És tényleg kérek mindenkit, hogy küldjön telefonszámot, mert valami iszonyú félelmetes, hogy a telefonkönyvemben 5 db. név szerepel összesen és ebből az egyik az APEH.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése