Londonnal álmodom már több napja. Vörös téglás házak között bóklászom, look right feliratokon kuncogok, beszippant a sarkon felbukkanó ezer éves fákkal övezett park, a kávézók csillogó teraszai, a fesztelen nevetés. Érzem a tube huzatát, ohhh... azok a vicces megállónevek: Shepherd's Bush, Elephant and Castle, Oxford Circus, Angel... (Helló Neil Gaiman!).
Honvágyam van. Néha előfordul. Néha vágyom Párizsba, Glasgowba, vagy Egersundba is. Olyan zsigerből, belülről jövő vággyal égek ezekért a városokért. Pedig nem voltam boldog egyik helyen sem. Mégis visszavonhatatlanul húznak maguk felé, szinte látom a kitárt karjaikat...
Félek ettől az érzéstől, mégis átadom magam neki. Tudom, hogy vár rám az Északi-sark... tudom, hogy vár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése