2011. augusztus 22., hétfő

Supergirl


Citrocsepp kúrába kezdtem, tehát hős vagyok. A hatását imádom ellentétben az ízével, ami förtelmes. Egyes híresztelések szerint, csak nekem förtelmes, mert különböző tesztalanyokkal vizsgálva senkinek sem volt olyan keserű, mint nekem. Én bárhogy hígítom ökölbe szorulnak a lábujjaim az ízétől. Pedig kipróbáltam a "garantált" keserű ízmentest is, nekem az sem volt az.

A hatása ugyanolyan rámenős, mint az íze. Az egy dolog, hogy adsz egy óriás rúgást a C vitamin bevitelednek, de mellette olyan, mintha egyfajta természetes antibiotikumot szednél. Kiöli a nemkívánatos gombákat, baktériumokat és csírákat a testedből. Egy nőgyógyászati folyást pl. néhány nap alatt rendbe kap, ami azért valljuk be nem hátrány.

Szóval feltétlen híve vagyok a grapefruitmag-kivonatnak, csak ne "fájna" minden nap a bevétele. De hát ilyen a hősök élete.

2011. augusztus 21., vasárnap

Men are my drugs


Van egy bűnös szenvedélyem (jó, nyilvánvalóan van több is, de arról majd idővel...), imádom a női magazinokat. Elvarázsolnak a színes lapjaikkal, képeikkel, a jópofa tördelésükkel, a különféle betűtípusaikkal és persze a szövegükkel. Ha meglátom az újságosnál egész egyszerűen az jut eszembe, hogy kell, kell, kell... Otthon halomra állnak a színes magazinok, néha lépni se lehet tőlük. A Marie Claire-re előfizető vagyok, az Éva magazint minden alkalommal újságosnál veszem. Elle néha napján a bevásárlókosaramban köt ki. Joy, Glamour, Cosmopolitan hébe-hóba, ezekhez már belátom, kicsit öreg vagyok.

A mostani MC-ben pasis cikkek vannak (hálistennek, valahogy fel nem foghatom, hogy női magazinokban miért van ilyen kevés pasi), férfiak vallanak önmagukról, nőkről, karrierről... stb.  Grecsó Krisztián a példaképekről ír, hihetetlen jól. Arról, hogy a mi nemzedékünk milyen nagyon el van veszve, hogy apafigurát, vagy egyáltalán olyan férfit találjon az életében, akire fel tud nézni. Igen, hiánycikk a férfi. (én megmondtam előre) 20-as, 30-as, 40-es és 50-es pasik vallanak arról milyen férfinak lenni. Döbbenetesen furcsa, hogy mind tele vannak vágyakkal, álmokkal, mégis valahogyan a realitás talaján mozognak. Ez a fajta kettősség, amely olyan nagyon lenyűgöző a férfiakban.

Aztán ott van Winkler Nóra, aki leírja milyen is számára az ideális pasi. (kicsit belepiszkáltam, mert számomra a szexi pasi kifejezés olyan, mintha egy cukorkáról beszélnénk és nem férfiról) Ilyen: "Nekem attól stílusos (eredeti szó: szexi) egy pasi, ha van saját világa. Az övé, amelyet belakott, és sok mindent megtapasztalva kialakított. Nem erőlködik, nem bizonygat, vannak meggyőződései. Dolgok, amelyek érdeklik, felőlem akár mániák is, amelyekbe bele tud veszni. Ha ennek a levegője vesz körül egy férfit, az túltesz ezer fekvőtámaszon. Bizalomgerjesztő, mert látod, hogy ez a csávó (sicc) elbírja magát, tehát téged is el fog. Kicsi dolgokban, mozdulatokban van a stílus (szexiség) forrása. Az önállóságban. Ahogy dolgozik, másokkal bánik ( )..."

Csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy én is pont így...

2011. augusztus 19., péntek

Londonban hej, van számos utca...


Londonnal álmodom már több napja. Vörös téglás házak között bóklászom, look right feliratokon kuncogok, beszippant a sarkon felbukkanó ezer éves fákkal övezett park, a kávézók csillogó teraszai, a fesztelen nevetés. Érzem a tube huzatát, ohhh... azok a vicces megállónevek: Shepherd's Bush, Elephant and Castle, Oxford Circus, Angel... (Helló Neil Gaiman!).

Honvágyam van. Néha előfordul. Néha vágyom Párizsba, Glasgowba, vagy Egersundba is. Olyan zsigerből, belülről jövő vággyal égek ezekért a városokért. Pedig nem voltam boldog egyik helyen sem. Mégis visszavonhatatlanul húznak maguk felé, szinte látom a kitárt karjaikat...

Félek ettől az érzéstől, mégis átadom magam neki. Tudom, hogy vár rám az Északi-sark... tudom, hogy vár...

2011. augusztus 14., vasárnap

Szigetelés

A kell egy hét együttlét idén minden reklám nélkül tette a dolgát. Multikulti egyveleg, kevés magyar szóval, inkább német, holland, francia és olasz nációval. Igen, nagyon drága. Magyar pénztárcához borzasztóan. De ha azt veszed egy nap 4-6 színvonalas koncertet ugrálhatsz végig, és máris nem olyan vészes. A hangulat pedig megfizethetetlen. Néztem a 19 éves fogadott húgomat, aki szívja magába az élményeket, mint egy szivacs, ami vizet ér. Ugrálni, csápolni, együtt énekelni a tömeggel, hinni, hogy a jóképű zenészfiú csak téged néz a tömegből... Örülök, hogy ezt az élményt én adhattam neki, örülök, hogy ezt az élményt minden alkalommal megkapom a Szigettől.

2011. augusztus 7., vasárnap

Coffe-bookworm


A Molytalinknak "hála" most olyan tutorialokat nézek a neten, hogy "hogyan legyen saját kávéházunk". Először is sok pénz kell hozzá, aztán még több pénz kell hozzá, és végül rengeteg pénz kell hozzá. Így aztán nagyon úgy tűnik, hogy sosem lesz nekem kávézóm, még egy egészen icipici sem.
Viszont álmodozni azért lehet róla. Ha kávézóm lenne:
- lenne benne sok-sok könyv
- kényelmes székek, kanapé és olvasólámpák
- paravánok, ha el akarnál bújni
- finom tea és kávéillat
- mókás bögrék
- kiállítások, programok és programajánlók