2015. november 26., csütörtök

Sick as a ... something big

Egyszerűen borzasztó, hogy egyik betegségből a másikba esünk. Lassan már átmenet sincs, csak betegség. Hova lett a szuper immunrendszerem?

Igazából arra emlékszem, hogy két hete E. hazajött hidegrázással, aztán az ágyat nyomta egész múlt héten. Aztán múlt hét végétől Ficánkának folyni kezdett az orra és belázasodott, ehhez még irgumburgum kedv is társult, meg nem evés. Egy szóval nem volt/van/lesz könnyű vele az élet. Három napja én is dögrováson vagyok. Gyakorlatilag minden fejen lévő testnyilásomból csordogál valami szmötyi. Orvosnál is voltam, aki azt mondta pracetamol, illetve, ha abbahagyom a szoptatást, akkor tud adni valami ütősebbet. Egy pillanatra elgondolkodtam: nincs több éjszakai hátfájás, elharapott mellbimbók, kifacsart testhelyzetek. Aztán győzött a józan ész, és az, hogy akkor már Ficánka napok óta megint csak anyatejen élt, mert más nem ment le a torkán.

Aztán hogy, hogy nem a betegség alatt elkezdett jobban aludni az éjszaka, és remélem ez így is marad. Hiába kér enni, bújni, valahogy sokkal nyugodtabban alszik. Ezáltal én is kipihentebb vagyok lennék, ha pl. nem kapna el az éjjel közepén a halálfélelem, mert történetesen sem az orromon, sem a számon nem kapok levegőt. Reggel pedig a nem alvástól vagy tudj isten mitől a szemeimből is szivárogni kezdett a szmötyi. Kicsit úgy nézek ki, mint aki túltolta a kábszert.

Az a szerencse, hogy Ficánka mintha kezdene jobban lenni. A szemei már nincsenek összeragadva reggelente és a kedve is jobb. Bár, mondjuk én imádom, hogy ilyen kis bújós, puszilkodós. És hát, a dumája! Behalok rajta. Halandzsába fűz olyan szavakat, amiket ismer és közben a kezeivel magyaráz hozzá, vagy előre- hátra dülöngél közben, lábujjhegyre áll és belesikít. Majd elindul fel-alá a konyhában és röhög. Kis ördög.

2015. november 14., szombat

Have no words

Mikor Ficánkát vártuk egyfolytában olyan dolgokon járt az eszem, hogy mi mindent fogok megmutatni neki a világból. Elviszem majd azokra a helyekre, amelyek sokat jelentenek nekem, mesélek róla, hogy miért is fontosak nekem és reménykedtem, hogy majd ő is megérti és magáévá teszi a világ szeretetét. Arra gondoltam, hogy megtanítom neki: a világ jó és az emberek benne alapvetően arra törekednek, hogy ez így is maradjon. 

Mióta anya vagyok csak egy vágyam van: megvédeni a fiamat, attól, amivé a világunk válik. Még mindig hiszem, hogy az emberek jók és jóra törekednek, ugyanakkor félek, hogy ezt a fiam már nem láthatja.

2015. november 9., hétfő

Yoga again

Elképesztő sokat tanulok minden egyes alkalommal Lesley-től. Ma pl. lótusz légzést, amitől holnapra valószínűleg ott lesz izomlázam, ahol nem is gondoltam, hogy van izom. Azt el kell mondanom, hogy még mindig iszonyú az irányérzékem, sajnos angolul még rosszabb. A left nekem épp úgy jelent jobbot, mint balt. Az pedig, hogy "és most csináljuk az ellentétes lábbal", voltaképp tök mindegy, mert akkor is ugyanazzal a lábbal kezdem. Katasztrófa. Igazi kétballábkéz vagyok.

Sajnos ezen a kialvatlanságom sem segít. Mozgásfejlődés és nagyőrlők, én így szeretlek.

2015. november 6., péntek

Yoga and other bits and bobs

Szóval, voltam jógán hétfőn, amit egy idős hölgy tartott. Ezen jól meglepődtem, aztán eldobtam az előítéletemet, főleg mikor simán megcsinálta a 12 lépcsős jóga pozíciót, amit én soha életemben nem tudtam. Nem, most sem. Viszont meglepő volt, mert a testem emlékezett mindenre és simán mentek a pozíciók. Jó, hát egy kivételével. Csak azért szólt rám többször, hogy lazítsak, meg lélegezzek helyesen. Mondtam, hogy pont azért jöttem, hogy lazítsak, de nyilván tök nehéz, mert otthon a 15 hónapos mellett párduc gyorsaságúnak kell lennem, lazításra esélyem sincs, így az izmaim gyakorlatilag elfelejtették, milyen is ez. 

Aztán a végén a meditálásnál E. majdnem ránktörte az ajtót, mert megijedt, hogy elraboltak, megöltek és feldaraboltak. Azóta is ezen röhögünk, pedig tényleg komolyan gondolta. Azt mondta látta, ahogy az oktató lekapcsolja a lámpákat (a meditáláshoz), aztán sokáig nem történt semmi. Itt eszébe jutott, hogy Londonban vagyunk, este van, sötét, és mi van akkor, ha valaki direkt elcsalt ide engem, hogy megöljön, ő meg kint ül a kocsiban, ahelyett, hogy megmentene. Nah, és ekkor törte ránk majdnem a bejárati ajtót... Csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem túl sok horrorfilmet látott.

A másnapi jógán túl sokan voltak, nagyon trendi fiatalok, előre kitalált jóga outfittekben, hipermárkás jógaszőnyegekkel. Becsülettel végigcsináltam azt is, de beláttam, hogy soha többet. Annyira nem tartozom a crouch end-i menő csajszik közé, hogy az messziről ordított. Hiába a Nike-i tornacsukám, Londsdale jógaszőnyegem, ha a nadrágomat a piacon vettem, a trikómat meg a Primarkban és az arcomra is nőt egy hatalmas pattanás.

Azt még el kell mesélnem, hogy ma voltunk Ficánkával játszóházban, ahol kedvére gyakorolhatta a járkálást és kiélhette labda imádatát. Lassan elkezd szaladni is, aminek az izmaim nem igazán örülnek, de majd a jóga helyre rak. Fic valami zseniális a gyerekekkel, bár nagyon nem érti, ha a nagyobbak elvesznek tőle valamit, amivel ő éppen játszik. Ilyenkor zavarba jön, aztán arrébb megy és játszik tovább. Simán eljátszik egyedül, aztán belendül és szedhetem össze az elkerített labdahalmaz közül. A nap csúcspontja azonban az volt, mikor egy kislánynak elmutogatta a "barátok" jelet és hozzá próbálta mondani, hogy "friends". Soha nem jelelünk előtte, mivel nem ismerjük a jelnyelvet. Ezt a jelet az egyik gyerekműsorból tanulta, így most komolyan elgondolkoztam rajta, hogy elkezdjük tanulni a jelnyelvet. Illetve, még mondja valaki azt, hogy a tv-ből nem tanulnak semmit. 

Még mielőtt leharapnátok a fejem, Ficánka csak étkezések alatt nézhet tv-t, mert ez a siker kulcsa, hogy nyugton maradjon és egyen is valamit. Nem, nincs folyamatosan a tv elé ültetve. Igen, tudom, hogy a tv rossz, és az ördögtől való. Holnap szét is verem baltával, ígérem.

2015. november 1., vasárnap

Yoga

Nyilván nem vagyok normális, hogy hosszú évek kihagyása után újból jógára adom a fejem. Ráadául mindjárt két alkalmat is bevállalok, hogy tudjam tesztelni, melyik hely lesz a legmegfelelőbb. Az egyik ugyanis a Keleti Centerben lesz, indiai oktatóval, a másik egy amerikai lány, néhány saroknyira tőlünk. 

Komolyan úgy izgulok, mintha vizsgára mennék. Már a holmimat is összepakoltam.