2016. január 31., vasárnap

Let me show you something

Aki kitalálja mi ez, eltölthet itt egy hétvégét!





2016. január 29., péntek

Superminimum

Hát, nyilván, hogy a saját töketlenségem miatt lemaradtam Super Mini Mum blogjáról. És most már üzenetet sem tudok küldni. Mi lesz így velem? Help!

2016. január 21., csütörtök

F* you

Valahányszor elolvasok vagy meghallgatok egy tanácsot, arról, hogy hogyan aludjon végig egy éjszakát Ficánka, vagy egyáltalán aludjon, azt gondolom: bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg, nagyonbazdmeg.

De természetesen nem mondom ki hangosan, mert nagyon kedves ember vagyok, aki illedelmes és udvarias. Igazán kár, hogy az arcom elárulja, hogy mit gondolok, illetve, hogy mennyire botrányosan fáradt vagyok. Mostanában már BB krémet is használok, ha megyek valahová és nem iszom kólát és/vagy kávét nyilvánosan. És mindig nagyokat nevetek, mert olyankor nem látszanak a fekete karikák a szemem alatt. De sajnos akkor sem tudom kivédeni a kérdést: Jaj, csak nem fáradt vagy? Olyan nyúzottnak látszol... még mindig nem alszik? És akkor megint jönnek a tanácsok...

Másik kedvenc kérdésem: mikor költöztök? Ilyenkor legszívesebben hangosan felzokognék. 

2016. január 12., kedd

Chocolate

Nem tudom ki volt az az okos, aki csokit adott a gyereknek lefekvés előtt... A lényeg, hogy Ficánka nem alszik. Remekül elvan a kisautóival, a mosógéppel, az etetőszék tologatásával, a biztonsági kapu zárjának babrálásával, a könyvei kupacokba rendezésével, E. ide-oda húzogatásával, ágyra fel- és lemászással, a labdáival, a pelenkák dobálásával, a karikáival, a tükör előtti táncikálással... stb.

Szerintem ma már nem alszunk. Innen kívánok minden szerencsésnek jó éjszakát és szép álmokat (magamnak meg kávét).

2016. január 6., szerda

Little Jedi

E. és Ficánka minden este buborékfújókkal lézerkardoznak a konyhában. Ma a következő párbeszéd zajlott köztük:

- Bunny, I am your father! - szólt az apja elmélyített hangon.
- I know - felelte Ficánka, gyönyörű kiejtéssel.

Röhögtünk, azt hittük rosszul hallunk. De újból megismételte E. a kérdést, és megint ezt a választ kapta. A gyerekünk egy zseni, vagy egy Jedi.

Aztán még az is volt, hogy ma Ficánkát albínónak nézték az Ikeában. Az apja, arra a kérdésre, hogy valóban nem albinó a fia, csak annyi volt a válasza: tényleg nem az, de félig magyar. Mintha ez megmagyarázná a hihetlenül fehér bőrt, a majdnem fehér hajat, és a világító kék szemeket.