2011. december 29., csütörtök

Faves of 2011


Simán kiegyeztem magammal, hogy nem tekintek hátra, már ami a rossz dolgokat illeti. Így álljon itt egy lista azokról a jó dolgokról, amelyek előrébb lendítették ezt az ócska, fos évet.
Első sorban, könyvek:
- Szerb Antal: A Pendragon legenda - Őszintén nem gondoltam volna, hogy ez egy ennyire vicces könyv és én eleve nem, vagy csak nagyon ritkán olvasok magyar írókat
- Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel - A szeptember 11-i merényletről zseniálisan
Cormac McCarthy: Az út - Gyakran álmodom hasonlót
Dimitri Verhulst: Problemszki szálloda - Lásd az egyik lenti postot
Filmek:
- Jaco Van Dormael: Mr. Nobody - Húrelmélet, érzékenység, vágyak, elengedés, álmok, szerelmek
Robert Schwentke: Az időutazó felesége - Pont így, csak kicsit másként
Netről:
Polarbearman - Nincs nagyon mit hozzáfűzni, mentsük meg a jegesmacikat!
- The human experience - Szívem szerint minden embernek kötelezővé tenném a megnézését
Tv-sorozat:
Zen: Istenem, hát Rufus Sewell mindent visz
Game of thrones: Sokáig tartott mire behódoltam, de nem bántam meg. Ettől függetlenül a könyv írója jelentkezzen nálam egy körmösért.
Zene:
Zaz: Év eleje óta változatlanul, a kiscsajnak zseniális hangja van
Rogue Wave: Bírom a csávókat, és az összes videójukat
Charlie Winston: Ugyan ő Hibus szerelme, de azért egyszer látni akarom ezt a csávót élőben is
30 seconds to Mars: Nem kifejezetten bírtam eddig JL-t, de a zenéje és a bratyója meggyőzött.

2011. december 28., szerda

I have a dream...


Próbálkoztam azzal, hogy aludjak, de éjféltől kb. fél kettőig ment, azután csak forgolódtam és nagyon szomjas voltam, aztán sóhajtoztam egy darabig, és rájöttem addig nem fogok tudni elaludni, amíg nem írom ki magamból, hogy megint borzasztóan hülye, ostoba liba voltam. Így most gyorsan leírom. Borzasztóan hülye, ostoba liba voltam, vagyok és leszek. (és most lefekszem)

Ennyi persze nem elég ám ahhoz, hogy megint az igazak álmát aludjam, így azt is muszáj lesz kifejtenem, hogy miért. Ott kezdődött, hogy szent karácsony ünnepén felhívott a barátnőm. Az. Elmesélte, milyen frankó is a karácsonyuk, de tényleg, majd közölte velem, hogy akkor ők - mármint ő meg a másik "nagyon jó" barátnőm - meglátogatnának 27-én este. Én pedig bár azt gondoltam, hogy elmehetsz te a jó büdös francba, azt mondtam, hogy rendben, persze. Hogy miért mondtam azt, hogy rendben, persze, ahelyett, hogy azt mondtam volna, amit gondoltam, nos, erre több teória is létezik:
1. nyilvánvalóan megőrültem
2. annyira mazochista vagyok, hogy ezt is mosolyogva vállalom
3. én mindig úgy képzelem, hogy úgy kell bánni az emberekkel, ahogyan én is szeretném, hogy velem bánjanak.

Ezek közül bármelyik tetszés szerint. De tényleg.

Így aztán jöttek. És hoztak kariajit is. Bezony. Kaptam egy aggasztóan ronda kerámia mézeskalács emberkét és egy riasztóan rettenetes műanyag hóembert, ami különböző színekkel és színátmenetekkel világít. Itt szeretném megemlíteni, aki netalántán még nem tudja 34 éves vagyok és van egy pont amíg egészen jól tűröm a giccset (pl.: bárányokat gyűjtök, komolyan), aztán van egy pont, ami után már nem. A kerámia mézeskalács emberkétől konkrétan sugárban hányok és a műanyag hóember is csak addig fog a lakásba tartózkodni, amíg meg nem mutatom A.-nak, mert ezt egészen egyszerűen látnia kell, mielőtt bevágom a kukába.

De nem is ez volt az, ami kivágta nálam a biztosítékot. (Igen, én egy rettenetesen béketűrő ember vagyok.) Hanem, ami utána jött. Ugyanis az első fél óra azzal telt, hogy mindegyikük felsorolta mit hozott neki a Jézuska.

Elöljáróban annyit, hogy alig egy hónappal a bevásárlókörutunkról hazafelé a "legjobb barátnőm" a kocsiban arról beszélt, hogy mennyire utálja azokat az embereket, akik csak a külsőségeknek élnek és minden nekik a látszat, mögötte meg nincs semmi érték. És nagyjából nem vett semmit még magának sem, mert jaj, hát nincs pénz.

Ennek függvényében karácsonyra a Jézuska hozott nekik: Doxa karórát (a legolcsóbb is 40 e ft, de nyilván nem azt kapta), wellness nyaralást, egy tabletet, swarovski nyakláncot, új androidos telefont, nagyon márkás parfümöt (ismétlem, naaaaaagyon márkás parfümöt)... stb. a többit nem írom le, mert nagyjából elveszítettem a fonalat, sokkot kaptam és meghaltam. És mikor rám került a sor és megkérdezték, hogy lám neked ezek után mit hozott a Jézuska, én csak ennyit tudtam elhaló hangon kinyögni, hogy: kööö...önyvet.

És ha ez még nem lenne elég, maradtak. Ittak teát, beszélgettek a munkahelyükről, a kutyáikról, a politikai helyzetünkről, én sokat nem tettem a beszélgetéshez, lévén, hogy a kanapé alá gurult államat kerestem az este hátralévő felében. Illetve hallgattam azokat a sületlenségeket amiket a világról és Észak-Koreáról összehordtak. Az egyik ilyen, ezt meg kell osztanom, muszáj, mert majdnem felröhögtem rajta, aztán meg mégsem, mert lásd a fenti három pont. - Ha beírod a google-ba, hogy észak-korea, akkor nem hoz ki semmilyen találatot, mert az észak-koreai kormány lefizette a google-t, hogy eltüntesse őket a találati listáról. (Könyörgöm mondja valaki, hogy az emberi butaság neki is annyira fáj, mint nekem.)

Szóval, hallgattam, miközben szentül megfogadtam, hogy legközelebb azt fogom mondani, hogy elmész te a jó büdös francba és nem az, hogy rendben, persze. Az igazság azonban a fent leírt három pontban rejtőzik, meg még annyi kiegészítésnek, hogy én egy borzasztóan hülye, ostoba liba voltam, vagyok és leszek is.

Illetve ezt még ki kell írnom magamból és durván csúszásban vagyok két nappal, de hát a fangörlök élete nem csak játék és mese...
Happy B-day Jared Elf Vampire Leto!

2011. december 20., kedd

Problemski hotel


Nem, nem utazom megint. Nem, nem léptem le az országból, most a saját kanapémon szörfözöm. Könyvet fogok értékelni, ezt csak azért kell kiemelni, mert Hibus allergiás az ilyesmire.

Galambdúctól kaptam Dimitri Verhulst Problemszki Szálloda című könyvét, azzal a felkiáltással, hogy az író valami hasonló figura lehet, mint én. Most mondom mindjárt az elején, hogy nyert, bár Dimitri nyilván nem bőg annyit, mint én. Ez valószínűleg azért is lehetséges, mivel én lány vagyok, ő meg fiú (és de milyen jóképű...). És Galambdúc akkor ott nem tudhatta, hogy milyen emlékeket is hoz felszínre bennem ez a könyv és igen, kijött, hogy lány vagyok és bőgök (ami egyébként pl. vonaton marha kínos).

A könyv az arendonki menekültközpont lakóinak fura, zárt közösségéről mesél. Arról, hogy milyen elmenekülni egy olyan országból, ahol nem vár más rád, csak jobb esetben az éhezés, rosszabb esetben a kínzás, háború, halál. Arról, hogy ennek ellenére milyen arra várni, hogy valaki a demokrácia csipkefüggönyén túl egyszer csak úgy döntsön, megszán és kinyitja a kolbászból készült kerítést. Vagy nem. És a "vagy nem" ez esetben olyan, mintha az a valaki szaténkesztyűben - eltartott kisujjal - egy életlen konyhakéssel próbálná elnyiszálni a nyakadat.

Remélem most már megvan mindenkinek az a reményvesztettség érzése, ami a könyv minden szavából sugárzik. Mert bizony ezt köpi az arcunkba újra és újra. Te nyájas olvasó, ki ezt a könyvet olvasod, miközben hamburgert zabálsz, valahol ott a menekülttáborban egy kislány csillagos bugyiban éppen arra készül, hogy egy konténerben fagyjon halálra, mert csak így érheti el az ígéret földjét, ahol az emberek taxival járnak a munkahelyükre és takarítónőjük van. Valaki ott abban a menekültközpontban éppen egy levelet bont ki, amelyet el sem bír olvasni és reménykedik, hogy most az egyszer ő lesz az a szerencsés, akinek kinyitják a kaput. Ott a menekültek között van egy kisfiú, akinek a fél arcát szétszaggatták a bombák és mégis övé a legszebb mosoly a világon.

És igen, ott a menekülttáborban bizony megtudhatod, hogy féltéglával a farkadon leginkább csak hülyét csinálhatsz magadból falu bikáját nem. Vagy, hogy az állampolgársághoz egyetlen legális út vezet és az a nősülés, kár, hogy a nyugati nők olyan kiábrándítóak. Illetve a karácsonyban az az egyetlen jó dolog, hogy lehet inni. Hát bizony, így. Sírva vigad a ...

Magyar. Mármint én. Mert Galambdúc akkor ott nem tudhatta, hogy ha nem ennyire kiélezetten, de pontosan tudom milyen egy idegen országban olyan emberekkel összezártan élni, ahol az is bűnnek számít, ha az ételére ránézel. Tudom milyen az, ha olyankor próbálsz a fürdőbe lopózni, mikor lehetőleg nincs otthon senki. (Ennek nyilván kevés a valószínűsége, ha kb. 60 emberrel élsz együtt.) Tudom milyen az éjszakákon keresztül azt hallgatni, hogy a szomszéd folyóson verekednek és disznóöléseset játszanak a románok, mert valamelyik megkívánta felebarátod feleségét. Azt is tudom, milyen ha valaki egész álló nap káposztát főz egy 3x3-as nagyságú közös konyhának csúfolt helyiségben. (Büdös.) Ugyanakkor azt is tudom, hogy a lengyel vodkától hamarabb állok fejre, mint bármi mástól. Illetve, hogy a rockzene minden nyelven zsír, bár azért valljuk be oroszul kicsit vicces. (k-európai munkásszállóGjøvik, Norvégia - 2008)

Hát bizony így.

2011. december 18., vasárnap

Party-animal


Az úgy volt, hogy péntek reggel beestem az ágyba egy húzós éjszakai hegesztés után. Aludtam két órát, mikor is A. ébresztett, hogy most zárszerelés lesz, meg fúrás-faragás. A fúrás-faragást még élveztem is, az pedig, hogy a zár is meg lett végre csinálva a millió éves bejárati ajtón csak hab volt a tortán.

Ezek után A. elfuvarozott Székesfehérvárra, Molytalálkozóra. Katrincával találkoztam a buszvégállomáson, ahonnan átgyalogoltunk először a postához, majd a könyvtárhoz, ahol kezdődött a hajótörés. Mert, hogy azt játszottuk, hogy egy hánykolódó hajón vagyunk, vészesen fogy az élelmiszerünk és valakit fel kell áldoznunk. Szerencsére egész sokáig húztam, lévén, hogy én voltam a hajó szakácsa. Aztán az a kacér ápolónő összeszűrte a levet a hajó kapitányával és együttes erővel kivágtak engem is. De így legalább nem nekem kellett felnevelnem a hét éves unokát.

Könyvtáras molyolás után forralt boroztunk a Főtéren, ami valami isteni volt. Erdei gyümölcsös mennyei manna. Majd átsétáltunk a Műhelybe, ahol szintén forralt bor és még több kicsi moly. Sajnos nekem viszont ment a buszom, így könnyes búcsú és jobbra el.

A laktózallergiában az a rossz, hogy ha olyan súlyos, mint nekem, akkor bizony az alkohol is gáz, de annyira, hogy az éjszakát újabb mínusz két kilóval zártam. Így most az eredmény: 57 kg. Ami szerintem fos, jobb szerettem magam 60 kilósan. Arról nem is beszélve, hogy minden cuccom lóg rajtam.

Mivel a fél éjszakát a fürdőszobában sírva töltöttem, másnap gyenge voltam, mint a harmat, viszont megígértem Bahhának, hogy meghúzom a fülét szülinapja alkalmából, ezért aztán délután irány Pest. Rákóczi Pub, ami már nem is Rákóczi, hanem Elit, bár ettől még mindig ugyanaz a fapados kricsni marad. Ittuk a sört, fújtuk a füstöt, közben Bahha is beesett, aki megint rossz irányba ment, pedig meg is beszéltük, hogy FELÜLJÁRÓ. Komolyan.

Aztán jöttek még kedves meleg fiatalemberek és volt röhögés nagy. Sajnos én tovább nem mentem a buzibárba, mert az utolsó vonattal haza kellett jönnöm, mert éreztem, hogy a sör, koktél, bacardikóla összeveszik a tegnapi maradék forralt borral. Így hajnalban sikerült újabb két kilótól megszabadulnom. Az eredmény: 55 kg. Zsír. Akarom mondani, az nem sok maradt rajtam.

Az évre így be is fejeztem a féktelen, fejvesztett bulizást, jövőre veletek ugyanitt.

2011. december 13., kedd

Hot-dog


Hála a "sikeres" hot-dog diétának 3 kilót fogytam. Nyilván nem így terveztem, de mind tudjuk, hogy a virsli és kifli párosítás egyenlő a fogyókúrával. Viszont ki tud ellenállni egy nagy kiflibe bújtatott sajttól, kechuptól, mustártól csöpögő, izzadó virslinek? Én nem.

Szerencsére jönnek a karácsonyi ünnepek, sok-sok halászlével friss kenyérrel, halászlével friss kenyérrel, halászlével friss kenyérrel. Említettem már, hogy a kedvenc ételem a halászlé friss kenyérrel? Ebben csak a friss kenyér a kakukktojás, amit nem szabadna enni, de hát hot-dogot sem. És linzer, sok-sok linzer, amit szintén nem szabadna enni, viszont finom.

Ezek után kíváncsi leszek, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával melyik énem győz. A hízó víziló vagy a harcos angyal? Kérem, tegyék meg tétjeiket.

2011. december 10., szombat

Horoscope


Tavaly év végén Zs. vett egy horoszkópos könyvet 2011-es évre. Minden barátnőmnek gyönyörűséges, szépséges évet ígértek, nekem viszont egy kalap szart, egy hatalmas lófasszal megfejelve. Haláleset, munkahely elvesztése, fostalicska munkahely utána és a végre ... nem írom le, mert pont az most jelen pillanatban egyenlő lenne a világvégével (holott az csak jövőre lesz...).

És pont így, ahogy le van írva, egészen idáig, megtörtént. Az utolsó is, de a természet erősebb volt kétszer is, szóval ezen most vagy elkezdek nagyon aggódni vagy (és ez lesz a megoldás) elkönyvelem annak, hogy most nincs itt az ideje, és ezt a természet is tudja.

Most egyébként lehetne jönni azzal, hogy bevonzottam és rosszul alkalmaztam a Titkot, de komolyan annyira koncentráltam, hogy még az idén találjak egy olyan munkát, amiben teljes és egész lehet az életem és fityiszt mutassak az asztrológiai előjelzésnek. Nem sikerült. Így nem tehettem egyebet, mint megvettem az idei évre szánt könyvet és minden erőmet összeszedve elolvastam a rám vonatkozó rész.

Úgy kezdi, hogyaszongya:
"A 2012-es esztendő minden Ikrek jegyében született ember számára rendkívüli fontosságú. Ugyanis az év közepén a nagy szerencse, valamint az emberi törvények bolygójának tartott Jupiter átlép az Ikrek jegyébe. Ami arra utal, hogy sokan fognak házasságot kötni, vagy összeköltözni, még többjük köt fontos szövetséget, amivel a nehéz helyzetek könnyebben átvészelhetők. Azt is mondhatjuk, hogy az Ikrek jegyéken születettek közül 2012-ben többen mondatják azt, megtalál(ták)ják igazi önmagukat."

Nekem csak annyi lenne a kérdésem, hogy ez most ugye jót jelent?