2015. január 28., szerda

Little Mole

Mióta itthon vagyok és az összes barátnőm tiszteletét tette nálam, azok, aki kismillió éve ismernek, mind egy kérdést tettek fel: Kisvakonddal beszéltél már?

Ők, akik ezt kérdezik, mind tudják, hogy hosszú-hosszú évekig, mindent amit tettem, miatta történt. Az ő elismerését akartam kivívni. Azt akartam, lássa milyen vagány csaj vagyok. Akartam, hogy tudja mi mindent veszített azzal, hogy nem én lettem a befutó.

Nehéz is ezt belátni, hogy soha az életben nem lehettem volna nála befutó, ahogyan A.-nál sem. De mind ezt egy szerelmes szív sosem ért meg. Mert az voltam, szerelmes. Hosszú évekig. Még A. mellett is. És kimondom, de A. mellett is bármikor ugrottam, ha Kisvakondnak pizzázni vagy sörözni támadt kedve. És reménykedtem...

Pedig már akkor tudtam, hogy én csak akkor kellek, ha az aktuális párkapcsolata szar, vagy éppen nincs. Évek múltán aztán elmúlt a lángolás. Végre láttam milyen ember is ő valójában és szórakoztatni kezdett. A bénázásai, a görcsös udvariaskodása, a megfelelni akarása, a játszmázása. Barátok lettünk.

Aztán a volt főnököm tönkretette a cégét, aztán meg engem. Én Londonba mentem, ő meg kórházba.

Felhívtam, most, hogy itthon vagyok. Egy órán keresztül csak beszélt, beszélt, beszélt... elmesélte, hogyan ment tönkre a cége, az egészsége, a párkapcsolata. Majd miután kidumálta magát, én csendesen közöltem vele, hogy van egy 6 hónapos fiam. Tapintható lett a csend. Tudtam, hogy akkor, ott végre leesett neki, hogy ha engem válasz, már rég családja lehetne. A csend volt az ő bocsánatkérése.

Először kaján örömet éreztem, hogy végre megértette. Majd borzasztó szomorúságot. Pont ezt kívántam. Azt, hogy lássa be, én voltam az igazi számára. De azt soha nem kívántam volna neki, hogy cukorbeteg legyen, daganatot operáljanak ki belőle, hogy a kedvese elhagyja, hogy a cége tönkremenjen. Ehhez ő túl jó ember. Mert az, még akkor is, ha évekig csak szivatta a fejem. Most már csak egy boldog életet kívánok számára, és már nincs bennem semmiféle bizonyítási vágy.


2015. január 22., csütörtök

Whatsapp

Kicsit nehezen viselem a nettelen életemet, de kárpótol helyette Ficánka, aki már forgolódik, hátról hasra, hasról hátra. Pont mikor már el akartam vinni dévényes tornára, mert biztos van valami baja. Aztán persze bebizonyította, hogy kutya baja, pedig a fogó nyoma még mindig látszik a fejének bal oldalán. Mondjuk az is igaz, hogy csak én látom. E. szerint ez a dolog egyébként is csak az én fejemben létezik. Legyen így.

Az meg egy másik történet, hogy már hónapok óta azon strófolom az agyam, hogy tönkrementek a fogaim a terhesség-szoptatás kombójától. Így végig arról dumáltam E.-nek, hogy alig várom, hogy hazajöjjünk és a kedvenc fogorvosom jól rendbe kapja a fogaimat. Mert vannak fogköveim, meg lyukak. És egyébként is én vagyok az az ember, aki imád fogorvoshoz menni. Szóval, alig értek véget az ünnepek, én már a telefonon lógtam és időpontot egyeztettem a fogorvosommal. Sikerült is pikk-pakk időpontot foglalni és már repültem is a fogdokimhoz. Ági néni már azóta ismer, mióta fogaim vannak. Így mikor beléptem a rendelőbe már a nyakamba is ugrott és fényképekért nyaggatott. Mutattam is párat, a legújabb cuki Ficánka képekből. Aztán nekiesett a fogaimnak. Leszedte a fogköveimet, majd közölte velem, hogy kész. Szerintem millió lyuk van a fogaimon, így könyörögtem, hogy nézze őket végig. Mentségére szolgáljon, hogy már előtte végigkopogtatta, nézegette a fogaimat, de újból megnézte, majd közölte, hogy: kész. Nehezen hittem el, hogy ennyivel megúsztam, de a fogorvosom szerint szuper vitaminokat szedek és rendesen táplálkozom.

A fogorvos mellett, a nőgyógyászatit dolgokat is el kellett intézni, mert a történtek után nem igazán bízom az angol orvosokban. Találtam egy szuper nőcit, aki végighallgatta a történetemet, majd megvizsgált, megmért, és mindezt elmagyarázta. Végül még bókot is kaptam, miszerint csak a nem működő petefészkeimből látja, hogy terhes voltam és szoptatok, minden más tökéletes odabent. Valljuk be, hogy azok után, amin keresztül mentem ez marha jó hír. Ráadásul a rákszűrésem is tökéletes. 

Most mit mondjak. Szerencse lánya vagyok. Mondjuk annyira nem, mert azért akadt dráma is. Anya akkorát zúgott a lakásban, hogy felnyílt a karja. Minden úszott a vérben, a karja meg úgy kinyílt, mint a tubarózsa. Végül mentőt kellett hívnom, ami nem volt egyszerű, mert tisztára pánikba estem és a zokogástól meg sem bírtam szólalni. Öt öltéssel kellett összevarrniuk, két hétig kötözésre járt. Komolyan kiborultam, mert nem tudom, hogy ezek után hogy hagyjam itt majd. Borzalmas látni, hogy öregszik. Az én gyönyörű fiatal Anyukám. És lassan olyan lesz, mint a nagymamám volt. Kétségbeejtő.

Jah, és levágattam a hajam. Olyanra, amilyenre akartam először. Vagány. Nagyon rövid. Istenem, csak megmosom és már kész is van. Mint az álom. A csajos frizura nem én vagyok, bezzeg ez. Imádom.

2015. január 1., csütörtök

Happy New

Maradjunk annyiban, hogy ez az év borzasztóan izgi volt, ellentétben az előző évek kőnyomorúságávál. Ott kezdődött, hogy babát vártam, aztán kifizettem minden hitelemet, voltam Magyarországon látogatóban, volt Anyukám Londonban, volt óóóóóóriási hasam, aztán szültem, majdnem meghaltam, aztán meg mégsem, azt hittem, hogy depis vagyok, aztán meg mégsem, Ficánka hasfájós lett, Ficánka ordított, aztán Ficánka megszerette a mózeskosarat, majd a kiságyat, végül a babakocsit, Ficánka elkezdett fogzani, repülőre ültünk mindhárman, egyszerre, karácsonyoztunk Magyarországon, Ficánka dumagép lett, E. hazautazott, sírás.

Azt hiszem leírhatom, hogy az év egyik napján sem unatkoztam, bár néha jó lett volna, illetve idejét nem tudom mióta nem aludtam egy éjszakát végig. Esélyes, hogy tavaly előtt.

Remélem, hogy ez az év is hasonlóan mozgalmas lesz, mondjuk a meghalásos dolog kivételével. Kívánom, hogy nektek is olyan elkövetkezendő évetek legyen, amire jó lesz majd visszaemlékezni. Én úgy érzem ezzel az évvel megtörtem valami átkot és innentől már valóban boldogabb új év kezdődik. 

Szóval, fiúk és lányok, asszonyok és férfiak, tündérkeresztanyák és csillámpónik, kívánok nektek nagyon boldog új évet, egészséget és elkölteni valót bőséggel!