Igazából tökéletesen megdöbbentő, hogy ez a poszt lesz az utolsó pocakos képes, innentől majd a piszkos pelenkákról fogok képeket feltölteni. Rettegjetek!
Ez történt az elmúlt 38 hétben:
~ 6 terhességi teszt, hogy biztosra menjünk
~ 8 doboz terhes vitamin, plusz 3 üvegcse D vitamin
~ 3 doboz vas shase, plusz számtalan brokkoli és bárányhús
~ 14 kiló
~ 3 terhes nadrág és 2 új szoptatós póló
~ babaváró buli
~ cuki ruhácskák Ficánkának
~ 4 ultrahang, számtalan szívhang ellenőrzés (mindet utálta)
~ helycsere az ágyunkban (most én alszom kivül)
~ papa-mama tanfolyam
~ szoptatási tanfolyam
~ szülőotthon tanfolyam
Ezen kivül pl. egyáltalán nem tudok olyasmiről beszámolni, mint hányinger, vérnyomásingadozás, vizesedés, étvágytalanság. Olyanokról viszont, hogy többször is majd kirúgta az oldalamat, igen. És most van az, hogy minden ellenőrző vizsgálatnál közlik velem, hogy ne ijedjek meg, de szerintük nem húzom már sokáig. Ezt egyébként mindenki vicces bocsánatkérő arccal teszi, majd magyarázatként hozzáfűzik, hogy Ficánka túlságosan is lent tanyázik már. Szóval, ne ijedjek meg.
Én pedig valóban nem ijedtem meg, mikor tegnap az éjszaka kellős közepén egyszer csak a jóslófájás nem volt többé jósló, csak fájás. Aztán, ahogy jött elmúlt, még visszaaludnom is sikerült. Ma pedig megemlítettem a védőnőnek, aki bocsánatkérő arccal közölte, hogy már nem húzom sokáig. És ne ijedjek meg, csak számoljak. Ha négy percenkét jönnek, akkor pedig irány a szülőotthon.
Azért még azt megkérdezte, hogy mit éreztem és hol. Mondtam neki, hogy pont olyan érzés volt, mintha valami megpróbálna kibújni belőlem, csak éppen egy elég szűk pontot választott volna rá. Válasza csak annyi volt, hogy igen, pont ilyen, már nem húzom sokáig. De ne ijedjek meg. Mondjuk szerintem E. ennél sokkal tömörebben összefoglalta: whaaaaatafuuuuck.