2014. július 26., szombat

Pintetest

Nekem miért nem mondta senki sem eddig, hogy a Pinterest addiktív? Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nyomkodjam, pin-eljem, like-oljam. Atyaúristen, soha életemben nem függtem semmi számítógépes alkalmazástól, de ezt egyszerűen muszáj percenkét frissíteni. Megőrülök, imádom.

E. is rajongó lett. Nagyon meggyőző tudok lenni.

2014. július 25., péntek

Patience

Tök őszintén mondom nektek, hogy az, aki azzal kábít, hogy a terhesség első három hónapja maga a pokol, akkor még nyilvánvalóan nem volt terhes életében sosem. Elmondom, hogy az utolsó két hét (a kiírt naptól számítva), rosszabb MINDENNÉL. 

Ez az a pont, amikor a pocakod annyira lent van, hogy már nem látod a köldöködet, más egyéb testrészeidről már ne is beszéljünk. És kőkemény. Mintha egy óriási bazalttömböt cipelnél magaddal mindenhová. Jah, és önálló akarattal bír. Vagyis ha eldőlsz balra, majd kiegyenesedsz, a pocakod még hosszú percekig a bal oldaladon marad és hevesen kapálózik a helyváltoztatás miatt. A kapálózás pedig többé már nem egy cuki mozdulatsor, amitől elalélsz és könnybelábadt szemekkel simogatod a csöpp dudort, hanem messzemenőkig fájdalmas dolog, amitől kétrétgörnyedve nyöszörögsz.

Hah, és a hormonok! Ha eddig nem őrültél meg tőlük, akkor majd most. Képes vagyok két másodperc alatt bárkit elküldeni a picsába, majd a harmadik másodpercben őrjöngve, takonytól fuldokolva bocsánatot kérni. Nem szép látvány. A mélypont valószínűleg ma volt, mikor 17 perc skype-olás után közöltem Anyukával, hogy tegyük le, mert neten keresztül fogom kinyírni, pedig csak annyi volt a bűne, hogy naaaaaaagyon, naaaaaagyon cuki volt és megérő.

Az egyetlen ember, akit hosszútávon is elviselek magam mellett, az E. Tegnap mikor túl voltam egy bocsánatkérésen (taknyos, nyálas), közölte velem nagyon komoly arccal, hogy olyan vagyok, mint egy túlhajtott olimpikon, akinek másnap versenye lesz. Majd másnap aztán közlik vele, hogy hoppácsak mégsem, legyen inkább holnap. Majd a következő nap, mikor testben és lélekben felkészül a nagy napra, megint lemondják. Azt hiszem ennél találóbban senki sem fogalmazta még meg. Várok, minden nap várok. Remélem már nem kell sokáig... grrrrrr...

2014. július 16., szerda

How about your pain?

Az első fájásos éjszakámon azt hiszem mindketten egy kicsit meglepődtünk. Mármint Ficánka és én. Én azon, hogy ez most buzira fáj, Ficánka meg azon, hogy neki ezekkel az összehúzódásokkal együtt kéne működnie. Maradjunk annyiban, hogy ez nem ment neki túl fényesen. Jellemzően pont akkor kapálózott a leghevesebben, mikor nem kellett volna. Így az éjszakát csendesen vergődve, két Fekete tőr testvériség kötettel töltöttem.

Következő éjszakánk a passzív ellenállás jegyében telt. Ficánka bevágta a durcit, gyakorlatilag akkor sem volt hajlandó megmozdulni, mikor már tök egyértelmű volt, hogy ez most jóslófájás. Meg is jegyeztem magamban, hogy no, lám, tiszta anyja, ha valami nem sikerül elsőre, beül duzzogva a sarokba. Összegömbölyödve elvonult a bal oldalamra és csak immel-ámmal volt hajlandó kicsit mocorogni.

A mai éjszakán aztán ádáz küzdelmet folytatott minden jóslófájással. Vagyis pont ellentétesen feszített minden egyes alkalommal. Komolyan, tiszta apja. A legegyszerűbb helyzetekben is képes megtalálni a legbonyorultabb megoldást. 

Már tök várom, hogy mára mit talál ki. Még szerencse, hogy a Fekete tőr testvériség könyvei jó hosszúak és 12 kötetből áll, így addig sem unatkozom. Illetve nesztelen nindzsa-kén tudok már wc-re menni és kekszet zsákmányolni a konyhából. Arról pedig ne is beszéljünk milyen érdekes tornamutatványokra vagyok képes, hogy enyhítsek a fájdalmon. Azt hiszem egyedül még fejen állni nem álltam, de lehet, hogy az a pont is eljön. A hajlékonyságomat mi sem bizonyítja jobban, minthogy sikerült levágnom a lábkörmeimet, ami ezelőtt másfél hónappal komoly fejtörést okozott. Szóval, ha másra egyelőre nem is, de arra kiválóak a jóslófájások, hogy megőrizzem fiatalos kecsességemet ami jelen pillanatban egy mammutéval vetekszik.




2014. július 14., hétfő

8 and the half


Igazából tökéletesen megdöbbentő, hogy ez a poszt lesz az utolsó pocakos képes, innentől majd a piszkos pelenkákról fogok képeket feltölteni. Rettegjetek! 

Ez történt az elmúlt 38 hétben:
~ 6 terhességi teszt, hogy biztosra menjünk
~ 8 doboz terhes vitamin, plusz 3 üvegcse D vitamin
~ 3 doboz vas shase, plusz számtalan brokkoli és bárányhús
~ 14 kiló
~ 3 terhes nadrág és 2 új szoptatós póló
~ babaváró buli
~ cuki ruhácskák Ficánkának
~ 4 ultrahang, számtalan szívhang ellenőrzés (mindet utálta)
~ helycsere az ágyunkban (most én alszom kivül)
~ papa-mama tanfolyam
~ szoptatási tanfolyam
~ szülőotthon tanfolyam

Ezen kivül pl. egyáltalán nem tudok olyasmiről beszámolni, mint hányinger, vérnyomásingadozás, vizesedés, étvágytalanság. Olyanokról viszont, hogy többször is majd kirúgta az oldalamat, igen. És most van az, hogy minden ellenőrző vizsgálatnál közlik velem, hogy ne ijedjek meg, de szerintük nem húzom már sokáig. Ezt egyébként mindenki vicces bocsánatkérő arccal teszi, majd magyarázatként hozzáfűzik, hogy Ficánka túlságosan is lent tanyázik már. Szóval, ne ijedjek meg.

Én pedig valóban nem ijedtem meg, mikor tegnap az éjszaka kellős közepén egyszer csak a jóslófájás nem volt többé jósló, csak fájás. Aztán, ahogy jött elmúlt, még visszaaludnom is sikerült. Ma pedig megemlítettem a védőnőnek, aki bocsánatkérő arccal közölte, hogy már nem húzom sokáig. És ne ijedjek meg, csak számoljak. Ha négy percenkét jönnek, akkor pedig irány a szülőotthon. 

Azért még azt megkérdezte, hogy mit éreztem és hol. Mondtam neki, hogy pont olyan érzés volt, mintha valami megpróbálna kibújni belőlem, csak éppen egy elég szűk pontot választott volna rá. Válasza csak annyi volt, hogy igen, pont ilyen, már nem húzom sokáig. De ne ijedjek meg. Mondjuk szerintem E. ennél sokkal tömörebben összefoglalta: whaaaaatafuuuuck.

2014. július 11., péntek

Guinea pig

Annyira kár, hogy allergiás vagyok a tengerihucura. Pedig milyen édesek.




2014. július 4., péntek

Sea fruit

A mai nap tökéletes félrehallása: sea fruit pencil case. Lehet találgatni, hogy hogyan is néz ki egy ilyen. Nekem nem sikerült. Öt perces kérdez-felelek után sikerült rájönnöm, hogy: see through pencil case-ről beszélünk. Mondanom sem kell, hogy majd bepisiltem a röhögéstől. Az angol nyelv és szépségei, sosem fogom megtanulni.