2011. július 28., csütörtök

Amundsen


Mostanában minden "nagy" beszélgetésünk sírásba torkollik. Mármint, hogy én sírok, de veszettül. A. törölgeti az orromat és vigyorog. Mindig vigyorog, ha én bőgök. A pasik irtó tapintatlanok tudnak lenni, ha a csajuk zokog.
Gyerek projekt az, amin minden alkalommal kiborulok. Úgy érzem lecsúsztam róla. Ha élelmesebb lettem volna, akkor már rég lenne és nem kéne folyton azon agyalni, hogy két hitel közé hogyan is szorítsuk be. Azt már rég tudom, hogy az olyan párkapcsolat, mint "Apa mosdik, Anya főz" nem nekem való, de gyereket akkor is szeretnék. Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen folyton azon agyalni, hogyan és mikor. A. szerint eleve bukott a mutatvány, mert én még mindig fel szeretném fedezni az Északi-sarkot (lehetőleg kutyaszánnal), de gyereket nevelni, Északi-sarkot felfedezni együtt nem lehet. Szerintem viszont mindent lehet csak akarni kell, az Északi-sarkot és a gyereket is. Pl. frankón el tudom képzelni, amit egy kezemmel tartom a gyereket, miközben vezetem a kutyaszánt. Gondolom az eszkimók is megoldották valahogy.

2011. július 27., szerda

Prison break

Azon gondolkodom, hogy megszököm. Hónom alá kapom a kutyát, találomra kiválasztok a térképről egy eldugott falut, valahol a világ végétől két saroknyira és lelépek. Nem adom meg a címem senkinek sem, én leszek a fura kutyás csaj, aki nem beszéli a helyiek nyelvét. Beállok majd egy sajtboltba dolgozni, mindenkire mosolygok, biciklivel járok dolgozni, hosszú hajam lesz és az arcom tele lesz szeplővel. Olyanokat írok majd a blogomba, zsötem, monamur, tiamo vagy gracie. Aztán hozzámegyek a helyi henteshez és szülök 8 gyereket, akik majd mind nagyon várják, hogy megszökhessenek innen és azt írják majd a blogjukba, hogy: szeretlek, hiányzol, köszönöm.

2011. július 17., vasárnap

Starting with Mese


Egy mesével kezdődött. A nagyobbik fogadott húgom pl. félt a tigrisektől, én a cápáktól. Tudod, mikor nem mersz lemászni az ágyról, mert a tigrisek, cápák, mumusok...stb. az ágy alatt laknak és elkapják a bokádat, ha lelépsz. Vagy mikor a sötét utcán sétálsz és tudod, hogy a nyomodban vannak a tigrisek, cápák, mumusok...stb. és elkapnak ha megpróbálod a vállad fölött átnézve megpillantani őket.

Pont ilyen új blogot kezdeni. Tudod, hogy fellebben a függöny és a nézőközönséged nem áll majd egyébből, mint tigrisekből, cápákból, mumusokból...stb. És csak reménykedhetsz, hogy ez nem a valóság, az egész csak mese. Hiszen tigrisek, cápák, mumusok...stb. voltaképp sosem kapták el még a bokádat, mikor lemásztál az ágyról.