Ma volt az első nap a betegácsim történelmében, hogy valóban ágyban, párnák közt töltöttem a napom nagy részét. És mondjuk ki, meglepően jól is esett. Az elmúlt napokban leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy E. szobájából elfogadható "hamarosan baba érkezik" szobát varázsoljunk. Lekerültek a dvd tartó polcok, amiket a nagypapa nemes egyszerűséggel életveszélyesnek ítélt. Majd lekerültek a könyvespolcok is, hogy én se maradjak ki a szórásból. A polcok helyét szépen átfestettük, így most a szoba egyenletes halványkék árnyalatban pompázik. A nagy átalakításból csak a bekeretezett képeink kaptak kegyelmet, meg az ágy feletti polc, viszon E. imádott tv-szekrényének is mennie kellett, a benne lakó töménytelen box dvd-kel együtt.
Miután sikeresen kiürítettük a szobát, rájöttünk, hogy durván viszhangzik, ezért elzarándokoltunk az Ikeába műanyag dobozokért és újabb fiókos szekrényért. Mikor hazaértünk kiderült, hogy kevés műanyag dobozt vettünk, így másnap megint lefutottuk ugyanazt a kört. Így most bőven van műanyag dobozunk, gyakorlatilag bármikor készen állunk egy esetleges evakuálásra. Viszont minden gyönyörű rendben és bedobozolva áll a gardróbszekrényben, az újonan vásárolt fiókos komód pedig tök üres. Megérte megvennünk.
Mondjuk nem félek attól, hogy ez sokáig így maradna, mert biztos forrásból tudom, hogy a hét végén sor kerül a babaváró bulira, ahol nyilvánvalóan töménytelen mennyiségű babaholmit kapunk majd. Nagyjából annyit, hogy a nem használt műanyag dobozaink is biztosan befogásra kerülnek. Igazából már most sejtem, hogy a leendő nagymama, nagynéni és unokahúg erősen túllihegik a dolgot, azon sem lennék meglepve, ha időközben Ficánka egyetemi éveit is simán lepapírozták volna valahol Oxfordban. (Persze akkor már nem Ficánkának fogjuk hívni, hanem Fic-nek, mert az mégiscsak felnőttesebb.)
Közben pedig olvasgatom a csodálatos babaváró könyveket. Vannak álláspontok, miszerint mostanra már befordul pozícióba, vagyis fejjel előre és nem mocorog annyit, mint szokott. Ez nálunk úgy néz ki, hogy gyakorlatilag keresztben fekszik, egyfolytában rúg, kapálózik és csuklik, amitől a hasam egy pillanat megállás nélkül hullámzik. Már sikerült derült perceket okozni vele metrón és közértben is. Néha megtalálja a tüdőmet is, ami csak azért rossz, mert hirtelen történik és nem kapok levegőt másodpercekig. Vagy beszorul a lába, keze, bármilye valahova, amitől nem tudok járni, ülni, levegőt venni, oldalra feküdni vagy oldalfekvésből megmozdulni... stb. és olyan is előfordult, hogy pisilni sem tudtam miatta, pedig ez egy terhes nőnek gyakorlatilag bárhol, bármikor megy.
Szóval, ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem Ficánka nem olvasta az idevágó szakirodalmat, miszerint befordulunk és csak elvétve rúgjuk gyomorszájon szülőanyánkat. A védőnő szerint ez a szeretet megnyilvánulása részéről, majd azért hozzátette, hogy ennyire aktív babával ritkán talákozik. Én pedig néha rajtakapom E.-t, aki a pocakomra hajolva arra biztatja Ficánkát, hogy születése után azért hagyjon minket néha aludni.