2017. november 20., hétfő

Mind felnövünk egyszer

Honnan tudod, hogy végleg felnőttél? Mikor teljesen lázba hoz a tudat, hogy idén karácsonykor is kaphatok ajándékba azokból a cuki karácsonyi mintájú bolyhos zoknikból, amikből tavaly is kaptam.
#énvagyokdumbledore

2017. november 8., szerda

Szülői értekezlet

Angliában beköszöntött a tél. Azzal a mocsok áztatós eső formájában, amit úgy utálok. Amikor kilépsz az ajtón, és azt mondod: "ahhh... hát, csak szemerkél". Majd mire kiérünk a buszmegállóba már rommá áztunk, pedig csak pár lépésre van tőlünk. Ráadásul reggel a buszvezető közölte, hogy holnapra lejár a bérletem. Ami azt jelenti, hogy lehetőleg ma el kell zarándokolnom a város egyetlen jegypénztárába, bérletet venni. A busztársaság honlapján ugyan megemlítik, hogy bérletet a buszsofőrnél is lehet vásárolni, múlt hónapban viszont nagyon is tisztán és világosan értésemre adta, hogy ez a hónapos bérletre nem vonatkozik. Kisváros. Nyilván nem is lehetne kisvárosabb, Bebe ovijától ugyanis nincs busz visszafelé a városba, pont abban az időben, mikor nekem kéne, így hazafelé általában gyalogolok. Ma pedig mindezt esőben, majd be a jegyirodához, majd visszasétálni az óvodához, mert akkor sincs busz. És a végén hazajönni, botrányosan szétázva. Életem Suffolkban.

És most következzék életem/életünk első szülői értekezlete! Leizzadtunk, és kicsit kiborultunk, mikor megkaptuk az értesítőt, az első szülői értekezletünkről. E-vel felváltva találgattuk, hogy mi a fenét fognak mondani a gyerekről. Mi a fenét, amit már nem mondtak el nekem/nekünk minden nap, mikor megyünk érte? Tudjuk, hogy az első hónap nem volt fenékig tejfel. Volt benne minden a cipő dobáláson, síráson, panaszkodáson át minden. És, hogy miért? Mert Bebe azt gondolja, hogy mint valami szuperhős mindenkit meg kell védenie. Volt, hogy azért sírt, mert az egyik kislányt nem tudta megvígasztalni, ezért inkább kánonban sírtak. Volt, hogy azért üvöltözött, mert az új kisfiú, aki nem tud angolul, elvette a lányok gyurmáját. Volt, hogy egész egyszerűen azt gondolta az óvónénik megzavarták őt a hangyalesben, meg különben sem akart bemenni, unalmas mesét hallgatni, helyette inkább eldobta a cipőjét messzire, úgy, hogy két napig kerestük az óvónénikkel felváltva. Szóval, nah, volt itt minden.

Felkészültünk, E. felvette a pókerarcot, én pedig eldöntöttem, hogy nem sírok. Nyilván nem sikerült. Bőgtem. A képeken, videókon ott volt az én gyönyörű, okos, érzékeny kisfiam, aki éppen boldogan mesét hallgatott, bogarakat tanulmányozott, kisautózot, gyurmázot. Aztán jöttek azok a képek, amiktől igazán eltörött a mécses. Bebe az iskola előkészítőben. Az óvónénik szerint néha muszáj áttenniük, mert ha nem kap elég verbális visszajelzést a kortársaitól ideges és frusztrált lesz, amit borzasztó dühkitörések jeleznek. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ő a legfiatalabb a csoportjában.) Az iskolai előkészítőben viszont boldog. Matekozik. Kisebb, nagyobb, hosszabb, rövidebb, több, kevesebb... gesztenyéket és súlyokat mér mérlegen, fapálcikákat tesz növekvő, csökkenő sorrendben, hosszúságuk szerint. Virtuális táblára rajzol cikk-cakkokat, köröket, vonalakat és nem érti a csoport társai, miért nem teszik ugyanezt.

Az egyetlen probléma vele az érzelmei kordában tartása. Érzelmes, érzékeny, a legkisebb változásra is azonnal reagál. Mi már megszoktuk, 3 éve úgy élünk, hogy tudjuk, egyetlen kimondott haragos szó és hetekig lesz emlegetve, hogy Daddy vagy Mummy "bántotta". Mi sem vitatkozhatunk, egy kicsit sem lehetünk megbántva egymásra, mert azonnal jön a kérdés: Mummy, te már nem szereted a Daddyt? Viszont azt nem lehet elvárni, hogy 20 gyerek, plusz 4-5 nevelő, mind egész nap cukin mosolyogjon. Ezen kell dolgoznunk, bár, tökéletesen tanácstalan vagyok, hogy hogyan. Kaptunk érzelmeket kifejező kártyákat, amikkel "gyakorolnunk" kell, és sokszor elmondani neki, hogy az óvónéni dolga, hogy vígasztaljon, rendet teremtsen, határt szabjon, hallgasson rá és minden rendben lesz.

Szerintem emberjogi aktivista lesz vagy cápa kutató. Vagy cápajogi aktivista.

2017. október 23., hétfő

Őszi szünet

Őszi szünet van az oviban, nagynéni beadta az igényét a gyerekre. Szombaton elvittük Londonba, kicsit ünnepeltünk, mert a nagynéninek születésnapja volt. (Meg Pillangónak is. Isten éltessen!) Kicsit leléptünk Ikeázni, ahonnan egy jól megtermett plüsscápával jöttünk haza.

Itthon megdöbbentő a csönd és a rend. Senki sem beszél, pörög és pakolja szanaszét a kismillió legó emberkét szerteszét a lakásban. Azt hiszem a legfurcsább mégis az, hogy olyan filmeket is megnézhetünk, mint a John Wick 2. Az más kérdés, hogy csupa ijesztő, véres dolgokat álmodtam utána, de már ezer éve meg akartam nézni. Netflixen elkezdődött a Stranger Things visszaszámlálás is, elképzelésem sincs, hogyan fogjuk megnézni, de kénytelenek leszünk valamit kitalálni.

Filmnézés közben nagynéni is felhívott minket, hogy a gyerek alszik, előírás szerint nyolc órakor. Majd a következő kérdése az volt, hogy Bebe eddig is ilyen sokat beszélt? Mondtunk, hogy nem tudjuk, hogy mit ért azon, hogy sokat, mert a gyerek egyfolytában, megállás nélkül beszél. Esténként is rendszerint úgy alszik el, hogy a mondat közepén beájul. Szóval, igazán nem tudjuk, hogy sokat beszél e, mert nekem a napjaim nagyrésze azzal telik, hogy történeteket találok ki jó és rossz cápákról, hajókról, krokodilokról és legó emberkékről. Ha pedig megállok egy pillanatra, hogy kitaláljam, hogyan tovább, akkor nyaggat, hogy mondjam tovább. Ha nem tudom, mert éppen mást is kellene csinálnom - pl. megakadályozni, hogy húspanírozás közben ő rakja be az forró olajba a csirkét - akkor simán folytatja ott, ahol én befejeztem, a csirke darabokból lesznek a cápák és a tojás a haragos tenger. Hát, nem a fantáziájával nincs gond.

Közben nekem is szünet van a textiles tanfolyamon, ahová végre majd egy éves várólistára kerülés után bekerültem. Imádom, főleg, hogy teljesen meg vagyok babonázva a saját design kialakításának lehetőségétől. A csoporttársaim egyszerűen elképesztőek, az egyik csaj híres folk énekes, a másik hölgy a megye egyik legelismertebb foltvarrója, a harmadik könyvet adott ki indigó festésről és saját workshopja van. Néha komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy mi a fenét keresek köztük? Viszont elképesztően inspirálnak, néha már a puszta jelenlétükkel, és akkor még nem írtam a humorukról, ami egyszerűen elképesztő. Két és fél óra inspiráció és nevetés minden héten, esküszöm, receptre kéne felírni őket. 


2017. október 19., csütörtök

Iskola

Ma kezembe nyomták Bebe iskolai jelentkezéshez a nyomtatványokat. Azt hiszem kicsit összekoccantak a fogaim. Kezdődik.

2017. október 18., szerda

Karrier

Két év után jelentkezett a volt Home House-os managerem, aki utánam mondott fel és ment át a Louis Vuitton-hoz dolgozni. Kiderült, hogy újból munkahelyet váltott, ezúttal London egyik legrégebbi gentleman klubjának lesz az ügyvezetője és szüksége lenne housekeeping manager-re. 

Szóval, ha akarnék most tudnék karriert csinálni. Kár, hogy már elmúltak az ilyen tipusú ambícióim. Igazából most már csak abban reménykedem, hogy beszél Nono-val is, és ő elfogadja.

Viszont olyan szívesen elküldeném az egész beszélgetésünket, az első szállodámnak, ahol dolgoztam. Csakhogy lássák mit veszítettek...

2017. október 11., szerda

Hüllők és tengeri herkentyűk tudója

Három éves és meg tudja mondani, mi a különbség a krokodil és az aligátor között. Felismeri az összes cápaféléket. Odáig van a tengeri állatokért. Én mondjuk nem annyira, de ezzel kicsit jobban tudok azonosulni, mint az autó- és motor mániával.

2017. október 4., szerda

Időjárás

Nálunk is beköszöntött az ősz, hullanak a levelek. Bebe minden nap tájékoztat, hogy a kertünk sajnálatos módon tele van levelekkel és még a paradicsomunk is lekonyult. Reggelenként már elég hűvös van, általában összeborulva ülünk a buszon, mert a korán kelés egyikünknek sem az erőssége. Különben is három évig treníroztam a gyereket, hogy emberi időben keljen, erre jön az óvoda és tönkretesz mindent.

Szóval, ülünk a buszon, bámulunk ki az ablakon. Házak, autók, bokrok, cica, lámpaoszlop, buszmegálló. Anyukák beöltözve pufidzsekibe, gyerekekre rádobva a takaró a babakocsiban. Majd felszállnak és hosszúnadrág, pufidzseki.... és flip-flop papucs. A gyerekeken meg nincs zokni. Érted? Minden normális ember ilyenkor már zárt cipő, hosszúnadrág, hosszú ujjú, kardigán és széldzseki (jó minőségű, mert az esőtől is meg kell védjen). Erre... tanga papucs. Vagy az a szőrös, ami most divat. Esküszöm, hogy ennyi koszos lábat én még életemben nem láttam, mint a napokban. Mert ugye, azt elfelejtettem mondani, hogy kb. minden nap esik és pocsolyák vannak mindenhol. És, akkor tanga papucs. Pont, mikor komolyan elgondolkodtam a gumicsizma létjogosultságán. Sosem leszek angol.