2014. augusztus 15., péntek

Dr House

Két lábon járó Dr House epizód vagyok, bizony mondom néktek. Kezdődött a közel 60 órás vajúdásommal, folytatódott egy előre be nem tervezett életmentő műtéttel. De most már jól vagyok, asszem.

Mondjuk igen távol állt maga a szülésem a tervezettől, a lebegjünk a szülőmedencében miközben szülünkből, lett egy epidurális, fogós szülés. Hála a szülésznőnek, aki első blikkre elmérte a táguládomat, majd nem vette észre, hogy a méhszáj beszorult Ficánka feje alá, így hiába nyomok, értelme semmi. Nagyjából sikerült egy nap után észrevenniük, hogy nem tágulok, valami baj van. Így felkerülve a szülészetre gyakorlatilag minden orvos keze megfordult bennem, hogy a méhszájat arrébb bökdössék. Addigra viszont annyira fáradt voltam, hogy kaptam egy fincsi epidurális érzéstelenítőt, amitől aztán nyomtam, mint a meszes.

Egészen addig, míg az orvos úgy nem döntött, hogy ez magától nem fog menni, így áttoltak a műtőbe, ahol vágtak, majd nyomtam, majd azt mondták kint van a feje, én meg bőgtem. Akkor is bőgtem, mikor rámtettek egy véres, tekerdőző csomagot és azt mondták, ő a kisfiam. Aztán gyorsan lekapták rólam, és azt kiabálták: vért veszít, vért veszít... E.-t elvezették Ficánkával, csak a hátát láttam sokáig, ahogyan nevet, mert Ficánka lepisilte a doktorbácsit, maj körbekakilta a területet. Közben engem hárman varrnak, miközben bőgők.

Lábadozóban Ficánka minden teketória nélkül szopni kezd, én meg többször elájulok a vérveszteség miatt. De ez senkit sem gátol meg abban, hogy éjjelt már a zsúfolt, menekülttáborra emlékeztető szülészeten töltsük és utána még három napot. Miközben óránként jön valaki vérnyomást mérni, vizet hozni, öltést nézni, hőmérőzni, fejet tágítani, kaját hozni, Ficánkát mérni, újabb infúziót bekötni... stb. És mindannyiszor elmondják mennyire fontos, hogy pihenjek.

Három nap után kisebb összeveszés árán hazajutunk. De nem érzem túl jól magam, vasszintem még mindig esik és valahol valami gyulladás van bennem. Öt nap múlva, mikor ökömnyi nyers hús kezd potyogni belőlem és dől a vér, hirtelen minden világos lesz. Kórházba robogunk, miközben bőgők, mindenütt vér. Triage-ra érve elájulok, egy teljesen új szobában ébredek, csövek lógnak belőlem, számon oxigénmaszk, ezen túl látom E. sápadt arcát, miközben ömlik belőlem a vér és a véres húscafatok. Orvosok hada próbálja megállítani ezt az egészet, millió injekció a lábamba, csövekbe. Vér csöpög belém, végül áttolnak a műtőbe, ahol újabb vénákat keresnek rajtam, de minden szúrásnál leesik a vérnyomásom és hangosan könyörgök, hogy hagyjanak meghalni. Megkapom az újabb epidurált, majd érzem, hogy porszívózzák ki belőlem a trutyit és sírok. Majd elvesztem a fonalat, és később a lábadozóban ébredek. Elmondják, hogy milyen erős vagyok és szerencsés, mert a harmadik tasak vérre végre reagáltam és így nem az intenzíven kötöttem ki, hanem itt.

Végre jobban érzem magam, bár a műtét borzasztó fájdalmat hagyott maga után, érzem, hogy megkönnyebbült a testem. Nővérek és a családom vigyáz rám, végre tudok Anyával is beszélni. Mindketten sírunk. Ficánka is bejön meglátogatni, aztán hazamegy a nagymamával. Most nekem kell a pihenés.

Néhány nap után már itthon lábadozunk. Fáradt vagyok, nincs rutinom a babaápolásban, sokat sírok, mindenem fáj. Reménykedem, hogy idővel szuperanya leszek. Olyan, aki 3 óránként etet és rutinszerűen teszi a dolgát.

4 megjegyzés:

  1. na hát ezt bekönnyeztem rendesen. de egyértelmű, hogy szuperanya vagy már most, mert kibírsz bármit a cél érdekében. csak így tovább! nagy szeretet.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen. :)

    Lám, lám írtam, hogy ez nem lesz babablog, mégis mi lett belőle... :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nehéz ilyenkor bármit is mondani. Még tegnap este olvastam, de úgy potyogtak a könnyeim, hogy alig tudtam abbahagyni. Sosem kételkedtem benne, hogy iszonyú erős vagy, még akkor is, ha Te magad néha el sem hiszed. Nagyon-nagyon szorítok érted, hogy mielőbb megerősödj! Biztosan ijesztő most minden új helyzet, nekem semmi tapasztalatom nincs ebben, de eddig még nem találkoztam a környezetemben olyannal, akinek ne lett volna az.
    Azt sose felejtsd el, hogy csodálatos anya vagy! Már most! Rutin és tapasztalatok nélkül, tele kérdésekkel és kétségekkel, már most is az vagy! Ha kételkednél benne, csak vedd a kezedbe a kisfiad és nézd, hogy hova jutottál el. Már eddig is hatalmas dolgokat tettél meg Bennyért és még egy hosszú és szép út áll előttetek! :)

    VálaszTörlés
  4. Pityergek a válaszodon, Ficánka pedig álmában átkarolja a nyakamat. Igyekszem erős lenni, csak néha nagyon nehéz.

    VálaszTörlés