Greeting from hell

Sosem rejtettem véka alá, hogy Bebe rosszul alszik, de mint mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni. Ezért sem esett túl jól, mikor hétfőn úgy döntött, a reggel 4 órakor kezdődik. Félálomban tudtam tartani 6-ig, persze úgy, hogy közben én semmit sem aludtam. Reggel 6-kor azonban elkezdődőt a napunk, nem volt apelláta. Napközben aludt a szokásos két óra helyett 45 percet, majd újult erővel folytatta. Estére megegyeztünk E.-vel, hogy ez biztosan csak egyszeri eset, holdállás, időjárás változás állhat a hátterében.

Aztán kedd reggel is 4-kor keltem, napközben is csak 1 órát aludt, este 11 órakor még javában ugrált, amikor én már félrebeszéltem a fáradságtól. És ezt a tendenciát folytatta egészen péntekig, azzal a különbséggel, hogy pénteken napközben már nem tudtam rávenni, hogy aludjon. Délután 4-kor E. erősen katatón állapotban talált rám a nappali közepén, miközben azt mantráztam, hogy: ne mássz fel! ne firkáld össze! óvatosan! Majd miután megláttam E.-t könnyekben törtem ki. 

Ezután E. elvitte Bebét egy kicsit a játszótérre őrjöngeni, én addig vacsorát főztem, kimostam (3x, mert a fáradságtól nem emlékeztem, hogy mostam e), majd elfelejtettem kiteregetni, ezért szombat reggel megint kimostam, ugyanazt a ruhakupacot, immár negyedszerre. Este hatkor arra eszméltünk, hogy Bebe arccal előre a tarhonyában landol, bealudt. És ekkor következett be, ami még soha eddig gyerekes életünkben, hogy lett egy szabad esténk. Arra gondoltunk, hogy romantikusan összebújunk és/vagy fimet nézünk. Aztán arra ébredtem, hogy a bal karom zsibbad, az arcom pedig egy nyáltócsában hever, miközben valaki egetrengetően horkol. Igen, mi voltunk azok, nem túl romantikusan egymás hegyén-hátán heverve, totál kiütve a fáradságtól. Ennyit a szabad estéről.

Szombat reggel 6-kor keltünk, hatalmas könnyedség a hajnal 4-hez képest. Kimostam, megint. Kitakarítottam, ágyat húztam, aztán elindultunk a magyar játszóházba, Felixstowe-ba. 

Belépésünkkor pont beleszaladtunk egy eszmefuttatásba, amelyet egy magyar apuka folytatott, kicsit hangosabban, mint indokolt. Hogyaszongya: miért van angol neve a gyerekednek? hát nem vagy büszke, hogy magyar lehetsz? ez is valami undorító angolimádás, amibe belekényszeríted a gyerekedet! hát mire lesz majd büszke, arra, hogy lusta, buta angol!? remélem kilépnek az EU-ból és akkor végre hazamehetünk... Ez volt az a pont, mikor mi is lepakoltunk, levetkőztünk és levettük a cipőnket, majd bemutatkoztam, indokolatlanul hangosan:

- Rézangyal vagyok, a kisfiam angolnevű, Bebe, plusz van egy férjem is, aki angol és nem tervezünk hazaköltözni, köszönjük.

A csendet vágni lehetett. Ilyenkor örülök, hogy E. nem beszél magyarul. Nyilván a bemutatkozásunk nem szegte kedvét a magyar apukának, mert néhány pillanat múlva megtudtuk a véleményét az angol oktatásról, egészségügyről, és szociális rendszeréről. Szerencsére hamar elhúztak játszani a másik szobába, a szimpatizánsaival, mi pedig négyen - angolnevűek - maradhattunk dumálni, miközben könyvekből garázst építettünk, a kisautókkal játszó gyerekeinknek.

Délután kisebb harc árán Bebe hajlandó volt elaludni, én meg elmentem kávézni Bogival. A kávézás rádöbbentett, hogy Bebe a vegetáriánus étrendet választotta magának. Egy hónapja ettől a felfedezéstől gyakorlatilag idegösszeroppanást kaptam volna, de belátva, hogy már hetek óta vega étrenden van, vidám, súlya gyarapszik, rájöttem, hogy nincs min aggódnom. Kaptam szuper tanácsokat, önképző videókat, recepteket, útmutatást, és még jobban megnyugodtam, hogy szuperul csináltuk eddig is, nem szenved hiányt semmiben. Persze jobban bele kell ásnom magam a témába, de igazából teljesen harmónikusan étkezik, sőt mióta nem eszik húst, az étvágya is jobb, öröm vele az étkezés.

Jövő héten majd mesélek az antiszociális énemről, az új fogyasztás mérőnkről.