Szóval, voltam jógán hétfőn, amit egy idős hölgy tartott. Ezen jól meglepődtem, aztán eldobtam az előítéletemet, főleg mikor simán megcsinálta a 12 lépcsős jóga pozíciót, amit én soha életemben nem tudtam. Nem, most sem. Viszont meglepő volt, mert a testem emlékezett mindenre és simán mentek a pozíciók. Jó, hát egy kivételével. Csak azért szólt rám többször, hogy lazítsak, meg lélegezzek helyesen. Mondtam, hogy pont azért jöttem, hogy lazítsak, de nyilván tök nehéz, mert otthon a 15 hónapos mellett párduc gyorsaságúnak kell lennem, lazításra esélyem sincs, így az izmaim gyakorlatilag elfelejtették, milyen is ez.
Aztán a végén a meditálásnál E. majdnem ránktörte az ajtót, mert megijedt, hogy elraboltak, megöltek és feldaraboltak. Azóta is ezen röhögünk, pedig tényleg komolyan gondolta. Azt mondta látta, ahogy az oktató lekapcsolja a lámpákat (a meditáláshoz), aztán sokáig nem történt semmi. Itt eszébe jutott, hogy Londonban vagyunk, este van, sötét, és mi van akkor, ha valaki direkt elcsalt ide engem, hogy megöljön, ő meg kint ül a kocsiban, ahelyett, hogy megmentene. Nah, és ekkor törte ránk majdnem a bejárati ajtót... Csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem túl sok horrorfilmet látott.
A másnapi jógán túl sokan voltak, nagyon trendi fiatalok, előre kitalált jóga outfittekben, hipermárkás jógaszőnyegekkel. Becsülettel végigcsináltam azt is, de beláttam, hogy soha többet. Annyira nem tartozom a crouch end-i menő csajszik közé, hogy az messziről ordított. Hiába a Nike-i tornacsukám, Londsdale jógaszőnyegem, ha a nadrágomat a piacon vettem, a trikómat meg a Primarkban és az arcomra is nőt egy hatalmas pattanás.
Azt még el kell mesélnem, hogy ma voltunk Ficánkával játszóházban, ahol kedvére gyakorolhatta a járkálást és kiélhette labda imádatát. Lassan elkezd szaladni is, aminek az izmaim nem igazán örülnek, de majd a jóga helyre rak. Fic valami zseniális a gyerekekkel, bár nagyon nem érti, ha a nagyobbak elvesznek tőle valamit, amivel ő éppen játszik. Ilyenkor zavarba jön, aztán arrébb megy és játszik tovább. Simán eljátszik egyedül, aztán belendül és szedhetem össze az elkerített labdahalmaz közül. A nap csúcspontja azonban az volt, mikor egy kislánynak elmutogatta a "barátok" jelet és hozzá próbálta mondani, hogy "friends". Soha nem jelelünk előtte, mivel nem ismerjük a jelnyelvet. Ezt a jelet az egyik gyerekműsorból tanulta, így most komolyan elgondolkoztam rajta, hogy elkezdjük tanulni a jelnyelvet. Illetve, még mondja valaki azt, hogy a tv-ből nem tanulnak semmit.
Még mielőtt leharapnátok a fejem, Ficánka csak étkezések alatt nézhet tv-t, mert ez a siker kulcsa, hogy nyugton maradjon és egyen is valamit. Nem, nincs folyamatosan a tv elé ültetve. Igen, tudom, hogy a tv rossz, és az ördögtől való. Holnap szét is verem baltával, ígérem.
:) szerintem kíméld meg, hátha jó lesz még valamire.
VálaszTörlésHat ez nagyon joooooo!!! Orulok, hogy nem csak az en férjem paranoias. De ezen most itt rohogcselek egy ideje :)))))
VálaszTörlés:) az én férjem lehet, hogy elfutott volna:)
VálaszTörlésszerintem a jelnyelv megtanulása baromi jó ötlet! én is gondolkodtam rajta sokat, igazából még mindig, de basszus miért nem lehet legalább ez a nyelv univerzális? nemnem, van angol jelnyelv és magyar jelnyelv és á...
VálaszTörlés