A karácsony azért igazán kimerítő volt egy újszülöttel és egy ajándékoktól túlpörgött 3 évessel. Bebe folyamatosan lógott valamelyikünkön, megállás nélkül hol az egyik, hol a másik ajándékhoz kapott. Meg is lett az eredménye, két nap alatt két új játék is eltörött. Még szerencse, hogy egyikért sem fáj különösen a szívünk, vacak műanyag robotok voltak, a gagyibb fajtából.
Bebét leginkább csak az buktaja ki, ha Cseppnyúl sírni kezd, olyankor fülére tapasztott kézzel rohan a szobájába, miközben azt morogja félhangosan: nem bírom ezt a zajt! Pelenkázáskor persze mindig jelen kell lennie, mint valami ellenőrző bizottság. Hátha sikerül elcsípnie mikor előkerül Cseppnyúl winky-je, hiába mondjuk neki, hogy a lányoknak nincs.
Közben pedig sokat hízeleg, mondogatja, hogy örül, hogy végre nincs nagy pocim és jobban hozzáférek altatáskor és ölelésnél. Szoptatásnál kicsit elmélázva jegyzi meg, hogy a cici, mummy, a cici... szerintem emlékszik még rá, hogy mennyire jóleső boldogság volt neki is bújni.
A kétnaponta megjelenő midwife-okat kifejezetten utálja, mert Cseppnyúl folyton sír a mérlegeléseknél, de ettől még persze jelen kell lennie. A sarok vér levételekor is körülöttünk téblábolt. Teljes ledöbbenéssel nézte, ahogy a midwife megböki Cseppnyúl sarkát, abból pedig kiserken a vér és persze üvöltés. Először hozzám rohant, hogy láttam e, mi történt, majd vissza a midwife-hoz, aki éppen azon ügyeskedett, hogy a csepp vért valahogy a papírra tapasztja, de sehogy sem sikerült, mert nem volt elég. Mire kicsit megdörzsölte a pöttyöt, hogy jobban jöjjön a vér...
- Please, don't do it! You are hurting her. - kiabálta Bebe kétségbeesve. Majd felém fordult:
- Mummy, don't let her do it! Mummy, she needs a plaster!
Azt hiszem mégiscsak jó testvérek lesznek... egyszer.
nalunk is nagyon erzekeny ra, ha bantjak a kicsit, es borzasztoan feltekeny akkor, ha mas kislanyok szeretgetik, merthogy az o kistestvere. meg 5-6 honapos kora ota hurcolja mindenhova a lakasban, mint macska a kolyket. azert persze latom rajta neha, h vannak rossz erzesek is benne, de nem a kicsin tolti ki szerencsere, hanem rajtunk. mostanaban rosszabb kicsit, mint ujszulott koraban - talan most esett le neki, h ez vegleg igy marad. egyszer az mondta, csereljuk el C-t egy masik babara, de ot perc mulva jott oda sirva, hogy ugye nem fogjuk odaadni masnak...
VálaszTörlésLátom Bebén, hogy benne is motoszkálnak rossz érzések. Nem féltékenység, csak talán annyi, hogy érzi, mostantól osztoznia kell rajtunk a tesóval. Így aztán folytonos figyelmet követel magának és duzzog, ha egy pillanatra kilépünk a "várkapitány, power rangers, ejtőernyős, futóbajnok" szerepéből. Bízom benne, hogy idővel könnyebb lesz.
Törlésne ijedj meg, ha nehany honap mulva esetleg megiscsak rosszabb lenne, mint most. de szerintem azoknal, akik nem hanyagoljak el a nagyot a kicsi miatt (a bolcsiben lattam ilyet J nehany csoporttarsanal - szupergaz), azoknal csak atmeneti, amig kidolgozzak magukbol a rossz erzeseket. marpedig nem gondolnam, hogy ti nem figyeltek ra. :D
TörlésIstenem, de cuki! Megzabálom Bebét, morcos öregember már most :) leány nagyobb lesz, teljesen jól meglesznek :)
VálaszTörlésNagyon cuki.:)
VálaszTörlésA pici baba kislány vagy kisfiú?Mert azt nem láttam sehol.;)
"Pelenkázáskor persze mindig jelen kell lennie, mint valami ellenőrző bizottság. Hátha sikerül elcsípnie mikor előkerül Cseppnyúl winky-je, hiába mondjuk neki, hogy a lányoknak nincs." :)
TörlésOké,már értem miért nem tudtam.:D
TörlésKöszi.;)