Fáradság

Az hiszem szintet léptünk a fáradságban. Egy gyerekkel nagyjából megszoktuk, hogy mikor, mi történik. Az ovinak hála kialakult egy remek alvási rutin is. Erre lesz egy újszülöttünk, aki legszívesebben éjjel 9 és 11 között szeret bandázni. Illetve úgy alszik, hogy közben folyton morog, puffog, brümmög, nyuffog, ami miatt kb. öt percenként rá kell néznem, hogy egyébként minden rendben van e vele. Van egy halvány sejtésem, hogy Cseppnyúllal is megnyertük a "világ második legtöbbet dumáló gyerekét", Bebe után.

Tegnap délelőtt Harry Pottert második részét néztük Anyukámmal dvd-ről. E. a kisszobában edzett, mikor megszomjazott, átjött hozzánk.

E.: - Nah, mi az? Egy másik tv csatorna is elkezdte az elejétől a Harry Pottert?

Réz: - Nem, miért kérdezed?

E.: - Hát, a múltkori részben már idősebbek voltak a szereplők...

Réz: - E., ez dvd. Dvd-ről nézzük a filmet.

E.: - Hát, honnan kellett volna tudnom?

Réz: - Onnan, hogy magyarul beszél...

És akkor még nem meséltem a fekete melegítő nadrágról, amit E. szerint karácsonyra kapott az anyukájától, de én galádul elpakoltam. Mert én ilyen pakolós vagyok, aztán meg nem emlékszem, ugye. Hiába mondtam, hogy valóban nem emlékszem fekete melegítőre, egy kékre és egy szürkére igen, de feketére nem. Három napig felváltva túrtuk át az egész ruhatárát, mikor végre felhívta az anyukáját, hogy valóban kapott e fekete melegítő nadrágot. A választ szerintem tudjátok...