8 and the half

Igazából tökéletesen megdöbbentő, hogy ez a poszt lesz az utolsó pocakos képes, innentől majd a piszkos pelenkákról fogok képeket feltölteni. Rettegjetek! 

Ez történt az elmúlt 38 hétben:

~ 6 terhességi teszt, hogy biztosra menjünk

~ 8 doboz terhes vitamin, plusz 3 üvegcse D vitamin

~ 3 doboz vas shase, plusz számtalan brokkoli és bárányhús

~ 14 kiló

~ 3 terhes nadrág és 2 új szoptatós póló

~ babaváró buli

~ cuki ruhácskák Ficánkának

~ 4 ultrahang, számtalan szívhang ellenőrzés (mindet utálta)

~ helycsere az ágyunkban (most én alszom kivül)

~ papa-mama tanfolyam

~ szoptatási tanfolyam

~ szülőotthon tanfolyam

Ezen kivül pl. egyáltalán nem tudok olyasmiről beszámolni, mint hányinger, vérnyomásingadozás, vizesedés, étvágytalanság. Olyanokról viszont, hogy többször is majd kirúgta az oldalamat, igen. És most van az, hogy minden ellenőrző vizsgálatnál közlik velem, hogy ne ijedjek meg, de szerintük nem húzom már sokáig. Ezt egyébként mindenki vicces bocsánatkérő arccal teszi, majd magyarázatként hozzáfűzik, hogy Ficánka túlságosan is lent tanyázik már. Szóval, ne ijedjek meg.

Én pedig valóban nem ijedtem meg, mikor tegnap az éjszaka kellős közepén egyszer csak a jóslófájás nem volt többé jósló, csak fájás. Aztán, ahogy jött elmúlt, még visszaaludnom is sikerült. Ma pedig megemlítettem a védőnőnek, aki bocsánatkérő arccal közölte, hogy már nem húzom sokáig. És ne ijedjek meg, csak számoljak. Ha négy percenkét jönnek, akkor pedig irány a szülőotthon. 

Azért még azt megkérdezte, hogy mit éreztem és hol. Mondtam neki, hogy pont olyan érzés volt, mintha valami megpróbálna kibújni belőlem, csak éppen egy elég szűk pontot választott volna rá. Válasza csak annyi volt, hogy igen, pont ilyen, már nem húzom sokáig. De ne ijedjek meg. Mondjuk szerintem E. ennél sokkal tömörebben összefoglalta: whaaaaatafuuuuck.

Happy Ficánka=happy mummy

Ma volt az első nap a betegácsim történelmében, hogy valóban ágyban, párnák közt töltöttem a napom nagy részét. És mondjuk ki, meglepően jól is esett. Az elmúlt napokban leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy E. szobájából elfogadható "hamarosan baba érkezik" szobát varázsoljunk. Lekerültek a dvd tartó polcok, amiket a nagypapa nemes egyszerűséggel életveszélyesnek ítélt. Majd lekerültek a könyvespolcok is, hogy én se maradjak ki a szórásból. A polcok helyét szépen átfestettük, így most a szoba egyenletes halványkék árnyalatban pompázik. A nagy átalakításból csak a bekeretezett képeink kaptak kegyelmet, meg az ágy feletti polc, viszon E. imádott tv-szekrényének is mennie kellett, a benne lakó töménytelen box dvd-kel együtt.

Miután sikeresen kiürítettük a szobát, rájöttünk, hogy durván viszhangzik, ezért elzarándokoltunk az Ikeába műanyag dobozokért és újabb fiókos szekrényért. Mikor hazaértünk kiderült, hogy kevés műanyag dobozt vettünk, így másnap megint lefutottuk ugyanazt a kört. Így most bőven van műanyag dobozunk, gyakorlatilag bármikor készen állunk egy esetleges evakuálásra. Viszont minden gyönyörű rendben és bedobozolva áll a gardróbszekrényben, az újonan vásárolt fiókos komód pedig tök üres. Megérte megvennünk.

Mondjuk nem félek attól, hogy ez sokáig így maradna, mert biztos forrásból tudom, hogy a hét végén sor kerül a babaváró bulira, ahol nyilvánvalóan töménytelen mennyiségű babaholmit kapunk majd. Nagyjából annyit, hogy a nem használt műanyag dobozaink is biztosan befogásra kerülnek. Igazából már most sejtem, hogy a leendő nagymama, nagynéni és unokahúg erősen túllihegik a dolgot, azon sem lennék meglepve, ha időközben Ficánka egyetemi éveit is simán lepapírozták volna valahol Oxfordban. (Persze akkor már nem Ficánkának fogjuk hívni, hanem Fic-nek, mert az mégiscsak felnőttesebb.)

Közben pedig olvasgatom a csodálatos babaváró könyveket. Vannak álláspontok, miszerint mostanra már befordul pozícióba, vagyis fejjel előre és nem mocorog annyit, mint szokott. Ez nálunk úgy néz ki, hogy gyakorlatilag keresztben fekszik, egyfolytában rúg, kapálózik és csuklik, amitől a hasam egy pillanat megállás nélkül hullámzik. Már sikerült derült perceket okozni vele metrón és közértben is. Néha megtalálja a tüdőmet is, ami csak azért rossz, mert hirtelen történik és nem kapok levegőt másodpercekig. Vagy beszorul a lába, keze, bármilye valahova, amitől nem tudok járni, ülni, levegőt venni, oldalra feküdni vagy oldalfekvésből megmozdulni... stb. és olyan is előfordult, hogy pisilni sem tudtam miatta, pedig ez egy terhes nőnek gyakorlatilag bárhol, bármikor megy.

Szóval, ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem Ficánka nem olvasta az idevágó szakirodalmat, miszerint befordulunk és csak elvétve rúgjuk gyomorszájon szülőanyánkat. A védőnő szerint ez a szeretet megnyilvánulása részéről, majd azért hozzátette, hogy ennyire aktív babával ritkán talákozik. Én pedig néha rajtakapom E.-t, aki a pocakomra hajolva arra biztatja Ficánkát, hogy születése után azért hagyjon minket néha aludni.