Future

Elég sok időm volt gondolkodni mostanában a blog sorsán, mert borzasztó ám úgy blogolni, hogy nem írhatok le semmi spoilereset. Mert minden, ami izgalmas volt az úgy kezdődött, hogy a doki azt mondta: gratulálok, kisbabája lesz. Én meg ugye megigértem, hogy nem csinálok ebből a blogból kismama-blogot. El is kezdtem írni egy másikat, de rá kellett jönnöm, hogy nekem erre se időm, se energiám, meg aztán több mindent tudnék oda írni, mint ide, holott ez a blogom, ezt építgetem, szépítgetem évek óta.

Így aztán két eset lehetséges. Az egyik, hogy nem írok blogot. Se egyiket, se másikat. Valljuk be ez elég szerencsétlen húzás lenne, mert kényszetesen grafomán vagyok. Ha nem írhatok, megkeseredett öregasszony leszek, ráncokkal meg minden. Szóval, ez a lehetőség kizárva.

Másik, hogy ide írok, ezt folytatom, hiszen ez az életem. Eddig is arról írtam ami velem történik. És ami most velem történik, az az, hogy gyereket várok. Így nem kellene sorok közt rejtőzve sompolyognom olyanról, hogy mennyire jófej volt már a kiscsöpp az ultrahangon, és hogy a dokival együtt könnyesre röhögtük magunkat.

Nyilván a második opciót választottam, sejthetitek. Szóval, azt kell mondjam mostantól minden kicsit más lesz, mivel az én életem is kicsikét más lesz. Nem tudom, hogy milyen lesz, mert ezt a fejezetét az életemnek még én sem ismerem. Lövésem sincs, hogy tigris-anya, ökó-mami vagy prüntyögő cicafül leszek e. Esetleg bedilizek és minden szentek legnagyobbikakét fogom említeni a gyerekemet (rövidítve: m.sz.l.n.ka). Az biztos, hogy ez a blog eddig sem szólt másról, mint hogy, hogyan küzdök a világgal, élem a mindennapjaimat, sírva, kacagva vagy éppen bosszankodva. Ez most sem fog változni, csak bővültünk plusz egy fővel.