Íme a pocak 3 és 1/2 hónaposan. Igen, még néha nekem is eszembe jut, hogy csak vicc az egész, reggelre majd elmúlik. De szerencsére elég ragaszkodó. Annyira, hogy egyik hajnalban arra ébredtem, hogy kirúgja az oldalamat, majd éhes cápaként körözött a bal oldalamon. Ezután átspurizott középre, ahol újból belémrúgott, majd bukfencet vetett háromszor. Mindeközben én E-t próbáltam felébreszteni, aki csak odáig jutott el, hogy a pocakomra tette a kezét, majd visszaaludt. Pedig elég hangosan nyöszörögtem, hogy: ezt érzed? úristen! hát ez nagyon vicces! Később pesze sajnálta, hogy mindezt átaludta, de megigérte, hogy ha majd szülök könnyebben fel fog ébredni, csak üvöltsek hangosan a fülébe.
Szerencsére másnap Ficánka adott egy pacsit E-nek, aki ettől teljesen megnyugodott, mert szerinte így kiderült, hogy őt is szereti a baba. Majd rögtön hangot is adott az elképzelésének, miszerint az Ő Fia, majd boxoló lesz, mint az apja. Igazán nem akartam elkeseríteni, hogy engem ezek a mozdulatsorok inkább emlékeztetnek egy orosz népitáncosra, sem mint boxolóra. És ugye koránt sem biztos, hogy fiú.
Oh, nyugodj meg, lesz ez még rosszabb is! :) Majd ha már tényleg lesz pocakod, mármint jó nagy, úgy fog rugdosni, hogy ihaj! Az lesz csak a jó móka, mikor már szemmel láthatóan hullámzik a hasad :)
VálaszTörlésJaj istenem, azért a természet a legcsodálatosabb dolog! Milyen hihetetlen, hogy ott van benned egy másik kis élőlény, hogy két szív dobog benned, nem? :)
aawww :) nincs annyi napocska, amennyit erre a bejegyzésre adni akarok.
VálaszTörlésHát, a helyzet az, hogy napok óta nem alszom, mert egyszemélyes rögbi meccset játszik, hol a vesémmel, hol a gyomrommal. E. szerint a baba már most pont olyan sajtkukac, mint én, szóval elkezdtünk rettegni, hogy durván hiperaktív lesz. Remélem mire kikerül lehiggad kicsit. :)
VálaszTörlés