Prolusion

Nekem egyszerűen nem szabad otthon maradnom hétvégére, mert abból rendszerint csúnya dolog lesz. Múlt héten pl. középfülgyulladás, ezen a hétvégén pedig megtartottuk a "hogyan szülünk" főpróbáját, amit szívem szerint igazán kihagytam volna. Most hétvégén is offos vagyok, így rettegve várom, hogy mi jöhet még ezek után.

Egyébkén igazán kellemes hétvégének igérkezett. Sokáig aludtunk, sokáig lustálkodtunk, kb. dél volt mire elindultunk a kedvenc reggeliző helyünkre, harapni valamit. A srácok írtó aranyosak abban a kis kávézóban, ahova járunk. Gyakorlatilag kezdetektől fogva végigkísérik a kapcsolatunkat, így most ők is őszinte örömmel várják a baba születését. Én a szokásos hamburger, sültkrumpli, saláta kombót toltam, míg E. a flancosan hangzó kontinetális reggelit választotta. Csevegtünk egy kicsit a srácokkal miközben ettünk, szóval minden a szokásos szombat reggeli mederben zajlott. Reggeli után felsétáltunk Crouch End-re az óratoronyhoz, hogy nézzünk nekem könyvet, vegyünk egy nagy csokor tulipánt és lefojtsuk a reggelit egy decaff soja latte-val. 

Hazafelé már rohantunk, mert E. bejelentette, hogy csak másodpercek választják el attól, hogy kidobja a taccsot. Annyira romantikus, nem? Nagy csokor tulipán, terhes nő és a zöld arcszinnel rendelkező pasija. Kéz a kézben. Szerencsére időben hazaértünk. Nekem semmi bajom nem volt, eltekintve attól, hogy pocakosan nem kifejezetten szeretek futni. Este azonban már nem esett jól a vacsora és kicsit furcsán éreztem magam.

Hajnalban egy brutális jóslófájással kezdődött. Azt hittem, hogy kiszakad menten a gyomrom, a hátam úgy fájt, mintha kalapáccsal zúzták volna össze, a medencém meg ketté akart szakadni. Nyöszörögtem, amitől E. is felébredt, teljesen megrettenve bámult rám, hogy most aztán meg mi a franc van?! Mondtam, hogy nem tudom, lehet, hogy szülünk. Végül kitámolyogtam a fürdőbe, ahol egyszerre vettem használatba a wc-t és a mosdókagylót. És mindezt utána kb. 15 percenként, jóslófájásokkal tarkítva. Az első alkalommal bőgtem, remegtem, nyöszörögtem, míg E. kedvesen simogatta a hátam, tartotta a fejem. Idővel azonban változott a felállás, ahogy a fájdalom nagyobb lett, én lettem egyre higgadtabb, E. pedig borzasztóan ideges. Aztán megjött a mentő, benne két cérnavékony ír csávó, akiknek a dumájukat csak feliratozva lehetett megfejteni, így többször is előfordult, hogy nem a megfelelő választ adtam a kérdésükre. E. sem segített túl sokat, mert tisztára kiütötte a pánik.

Életemben először ültem vagyis feküdtem mentőben, miközben E. végig fogta a kezem, én pedig nagyon igyekeztem, hogy ne hányjam össze a berendezést, vagy a mentős csávót. A metős csávó meg mindent bevetett, hogy elterelje a figyelmemet. Elmesélte, hogy a barátnője most van a negyedik hónapban, 5 kilót fogyott az első trimeszter alatt, mert annyit hányt. Egyfolytában fáj mindene és már most vizesednek a bokái. Mondtam neki, hogy velem semmi ilyesmi nem történt, tök jól voltam, leszámítva a mai napig. Mindeközben pedig olyan csudaszép jóslófájásokat produkáltam, hogy a mentős srác teljesen megbabonázva bámulta a pocakomat, ami másodpercek alatt szaladt össze a köldököm alatt egy csomóba, azt az érzetett keltve, hogy mindját kitör belőle egy élien.

Így érkeztünk meg a kórházba, ahol én jobban tudtam, hogy hova kell mennünk, mint a mentősök. Infúziót kötöttek rám, kaptam fájdalomcsillapítót és onnantól kezdve tiszta chill out volt minden. Leszámítva azt, hogy E. fel-alá járkált a szobában és minden nyögésemre pánikrohamot kapott. Később csináltak egy tesztet is, hogy mennyire esélyes nálam a koraszülés. Elég fájdalmas volt, még így zsibbasztókkal is, de legalább megtudtuk - röpke 2 óra múlva - , hogy nem áll fent koraszülés veszélye.

Este 7-kor, mielőtt utunkra bocsájtottak volna belémdiktáltak 5 szelet pirítóst és fél liter borzaszóan fos teát. Megkaptam a zárójelentésemet is, amiben szerepelt a gyönyörű ételmérgezés szó, és még utoljára kaptam egy injekciót, amitől már a kocsiban elájultam. Másra gyakorlatilag nem is emlékszem, homályos képeim vannak arról, hogy E. ágyba dug, majd többször kimentem éjszaka pisilni, de úgy éreztem, mindha a végtagjaim valaki máshoz tartoznának. 

Ma pedig túl vagyok már 4 pirítóson, egy nagy adag főtt krumplin és egy almán. Eddig minden oké, jól vagyok, több gyógyszert sem kellett bevenni. De őszintén kíváncsi leszek rá, hogy a mostani hétvége milyen meglepetéseket tartogat.