A probléma csak annyi, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal három hete beteg vagyok. Kezdődött egy náthával, ami felfejlődött torokgyulladássá, hogy most egy alapos arc- és homloküreggyulladásban tetőzzön. A terhességben pedig az is a csudaklassz kategóriát képviseli, hogy nem igen vehetsz be gyógyszert, antibiotikumot pedig egyszerűen felejtsd is el. Ha pedig mégis van gyógyszer, akkor az tök nyilvánvalóan laktózt tartalmaz. Így az egyetlen segítségem egy mentolos orrspray, amire azért biztonság kedvéért ráírták, hogy terhesek ne használják egy hétnél tovább. Meséltem már, hogy 3 hete beteg vagyok?
Mondjuk a tök nyilvánvaló megoldás az lenne, ha itthon párnák közt kifekhetném az egészet. De akkor meg magától érthetően ugrott a szuper jó szülési szabadság kondíciómnak. Persze azon tudnék vitatkozni, hogy hogyan is van ez a marha jó szülési szabadság dolog... A múlt héten ugyanis találkoztam az elképesztően jóképű, férfias, mellesleg meleg HR managerrel, aki elővezette, hogyaszongya: akkor maradsz július első hetében, majd kiveszed a három hét szabadságodat, utánna megszülsz, majd jövő májusába visszajössz dolgozni.
Belőleg meg kibukott, hogy de hát júliusban szülök, remélem van szülésznői képesítésed! Meg aztán az a július 28-a nem egy egzakt dátum, nincs tervezett császárom délután 3-ra, hogy még előtte be tudjak ugorni körmöshöz, meg fodrászhoz. Erre nagyon okosan, jóképűen és férfasan bólogatott, de hozzátette, hogy szerinte akkor is így lenne a legjobb. De én döntök, nyilvánvalóan.
Kifele jövet összetalálkoztam a főnökömmel, aki látta, hogy mennyire fel vagyok dobva a jóképű és férfas HR managerrel folytatott beszélgetéstől, majd miután megtudta, hogy mi volt a megbeszélés tárgya, ő is totál feldobódott nem. Kérdezte, hogy jóképű és férfias HR managerünk tudja e, hogy mikor szülök? Illetve, hogy mivel jár a munkám. Mondtam, hogy a szülés dátumát tudja, de kétségeim vannak afelől, hogy pontosan tudja mivel is jár a munkám. A főnököm válasza csak annyi volt erre, hogy akkor ő most megy és elmeséli. Azóta nem láttam. Remélem jól van.
Mostanra viszon kitaláltam, hogy ÉN mikor akarok szülési szabadságra menni, ami magától érthetően nem július eleje. Azt mondjuk még nem tudom, hogy addig hogy húzom ki, mert ha őszinte akarok lenni, napról-napra nehezebb lesz. Pl. közdök a cipőfűzéssel vagy a lábborotválással. És ezek még csak az egyszerű hétköznapi dolgok, amiben nincs benne a napi 5 king size ágy felhúzása és 5 HH szoba kitakarítása. És nem tudom, hogy említettem e már, de három hete beteg vagyok.
Ezt mindenképp le akartam írni a következő levelemben, de most gyorsan ide: NE HAGYD MAGAD HÜLYÉRE VENNI!
VálaszTörlésÉn a helyedben kötném az ebet a karóhoz, hogy május 31-ig és ne tovább. Nem tudom, hogy állnak ott hozzá a munkavállalók jogaihoz, nem tudom mennyit számít, hogy külföldi vagy, de azt soha ne felejtsd el, hogy TE és a BABÁD vagytok most a legfontosabbak.
Rohadtul nem fog érdekelni már a HR manager véleménye, mikor elmész szabira, főleg mikor megszülsz, hidd el, mintha nem is létezett volna soha a melód. Ha viszont valami történik veletek, mert megerőlteted magad, azt soha nem felejted el...
Isten ments, hogy bármi történjen, szívemből kívánom, hogy minden rendben legyen! Vigyázz magatokra!
Csatlakozom az előttem szólóhoz..Card le őket és csak azt nézd mi a jó NEKTEK!! Puszi!
VálaszTörlésRemélem, hogy már sokkal jobban vagy.
VálaszTörlésAzt hiszem sejtem, hogy miért nem hagyod ott őket azonnal és ülsz otthon a csodát várva. Viszont Krisztának abban igaza van, hogy ilyenkor a baba a legelső. De biztos vagyok benne, hogy ezzel Te is így vagy.
Bízom benne, hogy gyorsan meglesz/meglett az az arany középút; az üzlet és a bürokrácia hálójában megjelenik egy jó adag empátia is a főnöködék/HResek részéről.
Azt nem is írom, hogy vigyázz magadra, és pihenj, meg maradj nyugodt, mert most ez a legfontosabb. Biztos a könyöködön jön ki annyiszor megkapod, nem mintha nem tudnád jól magadtól is. :)
Nagyon szorítok értetek, hogy minden jól alakuljon! :)