Nincs sok társaságom mostanában, leszámítva Ficánkát, aki most is békésen horkol mellettem, ezért aztán minden barátkozási lehetőséget meg kell ragadni. Pláne, ha ott is közel hasonló korú pelenkás van. Csak azzal nem számoltam, hogy az anyák egyből átváltanak "bezzeg" üzemmódba, ha a gyermekükről van szó. Így megtudtam, hogy "bezzeggyerek" már kezdetektől fogva 3 óránként evett, sosem lógott a cicin, csak megette a kaját és már ment is aludni, önállóan alszik, az éjjeleket magától átalussza, sosem ringatják kézben és egyáltalán csak minimális esetben tartják kézben, a legritkább esetben sír, mosolygós boldog baba.
E. mindezt sztoikus bölcsen hallgatta végig, de mikor hazaérve bőgtem egy nagyot, mivel Ficánka akkor eszik, ha ő úgy gondolja, általában 2-3 óránként, de néha becsúszik közte is. Hasfájós, ezért ringatva alszik, egy ágyban velem, amit szégyenlek, mert mindenkinek ügyesen alszik kiságyban, de ő az istennek sem akar, már attól is üvölt, ha csak fölé tartod. Az éjjeleket átalussza ugyan, ha szemfüles vagyok és három óránként megetetem (tehát én nem alszom). Sokat van kézben, utál egyedül lenni, általában este 9 és hajnal 1 között üvölt, miközben rázom a seggét és sissegek neki.
Szóval, bőgtem, mint a marha, mert még Anyától is megkapom skypeon keresztül, hogy totál elkényeztetem a gyerekemet, mindent szarul csinálok. Összességében szar anya vagyok. Aztán E. lazán csak annyit mond: láttad a barátnőd szeme alatt a hatalmas fekete karikákat? Majd rögtön másnap egy zárt mamiknak szóló facebook csoportban belefutok egy megjegyzésbe, amiben segítséget kér, mert a pelenkás nem alszik, sokat sír és állandóan kézben van.
Az egészből csak azt nem értem, hogy minek alakoskodni, képmutatni? Ha én elmondom, hogy nekünk milyen problémáink vannak, ő miért jön elő a "bezzeg" témával és miért nem próbáljuk együtt megoldani? Nem igazán értem ezt az egészet, komolyan.
Egyébként azt meséltem már, hogy Ficánka kimondta az első szavát (édesdrágaegyetlenanyukám) és tegnap kapaszkodás nélkül elindult.
Lüke :)
VálaszTörlésEgyébként én sem értem ezt a fajta magatartást, de hát ha neki ez jó, csinálja. Nem szabad elhinni mindent, amit mások mondanak, még azt se, amit én mondok (de, deeee! :))
Ilyen miatt meg pláne ne sírj! Butaság. Épp elég, ha az ember abszolút állapotban sír, nem kell még relatív is sírni (ööö, érted).
Egyébként én is sokszor altatom el Picurt az ágyunkban, viszont nem hagyom ott egész éjszakára, mert egyszerűen nem férünk el, és akkor Z. mindig átmegy a kanapéra aludni és az neki nem valami jó. Úgyhogy amikor baba bealszik, szépen alányúlok és átemelem a kiságyba, aztán ott alszik tovább :)
Az nem normális, ha egy csecsemő zokszó nélkül hajlandó az ágyában aludni, ugyanis evolúciósan az van belénk kódolva, hogy ha csecsemőként vízszintes felületre egyedül letettek, akkor ottfelejtett a törzs és meg fognak enni a vadállatok, tehát ordítani kell, amíg nem jön valaki, aki felvesz vagy szorosan maga mellé tesz. Szóval a gyereked túlélő típus, a többiekét meg rég megette volna a kardfogú tigris, ennyi.
VálaszTörlésEgyébként az enyém is ilyen, 16 hónapos korára érett meg a kiságyban elalvásra, a nappali alvása pedig nevetségesen hosszú ideig a hátamra kötözve történt, már mindenki totál hülyének nézett, aztán egyszer csak már ment ágyban is. Én nem bánom, hogy hordoztam meg a mi ágyunkban altattam addig, nem kényeztetődött el. Most is átrakom hozzánk, ha éjszaka át akar jönni, de ez egyre ritkábban és egyre később történik, nem szokott oda. Régen ő is sírt, ha az ágyát meglátta, most meg mutatja, hogy bele szeretne feküdni :)
Úúú... ez tetszik, el is mesélem menten, hogy a gyerekünk igazából egyszemélyes túlélősó. :)
VálaszTörlésMegtaláltam végre én is a tökéletes hordozókendőt, másodperc alatt el is alszik benne. Ilyenkor igazi szuperanyának érzem magam. :) A hasfájós, sírva üvöltős alkalmakkor nem igazán...