Elérkezett a lefekvés ideje, de Ficánka még ficánkolt. Pontosabban az ágyon állva kiabált, hogy:
- Náááána, nááááána!
Megkérdeztem E.-től, hogy ő is úgy hallja, hogy a fiúnk banánt kér lefekvés előtt? Szerinte is kétség nem fér, hozzá, hogy banánt kér. Mondtam neki, hogy nem kap, mert úgy sem eszi meg, de ekkor a kiabálás már átcsapott sikításba, így E. gyorsan felrohant a konyhába banánért.
Mint az éhező úgy esett neki, pár perc alatt behabzsolta, majd lecsúszott az ágyról, megkereste az Iciri-picirit, visszamászott a könyvével és belefészkelte magát az ölembe. Hát, most komolyan. Ilyen cukiságot.
(És már olyan nagyfiú, hogy meg tudja mondani mit enne... most született... el sem hiszem)
Jó nektek, hogy már ennyi mindent mond! :) Szerintem amilyen a mi formánk, Picur is majd csak két évesen kezd el beszélni, mint a nővérkéje :-/
VálaszTörlésGyakorlatilag be nem áll a szája, te is tapasztaltad, pedig akkor csak fél éves volt. Szerintem szentül meg van róla győződve, hogy a baba beszéd is egy külön nyelv. Csak tudnám kitől örökölte?! Sem E., sem én nem vagyunk nagy dumások.
VálaszTörlés