2015. december 25., péntek

English Christmas

Az angol karácsonyok rendre megfekszik a gyomrom, mert nem szól semmi másról, mint a külsőségekről és a drága ajándékokról. Ellenben az otthoni, békés és meghitt ünneppel.

Idén karácsonykor külön szóltunk, hogy ne legyen pénzszórás, a lakásvásárlás mindenkinek megterheli a pénztárcáját. A gyerekek már nagyok, 15, 18 évesek, értik, hogy mi újság, Ficánka meg simán elvan bármilyen kisautóval. Mi ennek megfelelően vásároltunk, heteket töltöttem a neten böngészve, kinek, milyen ajándékot vegyünk, hogy az kedves és személyes legyen, amiből érzi az ajándékozott, hogy tényleg gondoltunk rá. Wouchereket vettem, aukciós oldalakon alkudtam, bevetettem a titkos weboldalakat, egy szóval, tényleg mindent megtettem, hogy szuper ajándékokat találjak. Aztán, amikor anyós és sógornő kérdezte, hogy kinek, mit vettünk, mi boldogan újságoltuk, milyen nagyszerű holmikra sikerült szert tennünk. Igazán büszke voltam, nah.

Örömömbe egy kis üröm is vegyült, mikor megláttam, hogy anyósék hálószobájában lépni sem lehet a sok becsomagolt ajándéktól, de E. megnyugtatott, hogy az biztosan leginkább csak Ficánkáé, mert ő kicsi és neki kellenek az ajándékok. A kedvem akkor konyult le végleg, mikor ma reggel beléptem a sógorék nappalijába, ahol már akkor térdig jártunk az ajándékokba, holott a mieink még a kocsiban várakoztak. 

Aztán megláttam, hogy a nagylány kétkerekű segwayt kapott, a fiú meg valami hiper-szuper zenelejátszót, erősítővel és tudtam, hogy a mi ajándékaink kb. szart sem érnek. Elkezdődött az ajándékok kibontogatása és mit látok? Ugyanazok az ajándékok kerülnek elő a csomagokból, amiket mi vettünk csak természetesen sokkal nagyobb kiszerelésben, mint a mienk. Csak, hogy értsétek: a lány kapott tőlünk egy limitált kiadású körömlakk készletet - 6 darabosat, a szüleitől pedig egy gigapakkot, 20 db körömlakkal. A srácnak vettünk egy tenyérnyi drónt, amivel a szobájában is elszórakozhat, erre a nagyszülők megajándékozták egy igazival, amire kamerát is lehet szerelni és persze kamerát is kapott hozzá. A sógornőmnek vettünk No7 márkájú arckrémeket, a nagyszülők persze ezt is felülírták No7 sminkcuccokkal, krémekkel... 

Legszívesebben sírtam volna, de nem tettem, mert egy hős vagyok már remekül bírom a megaláztatásokat. Egy ponton azonban elpityeredtem, mikor a férjem meglepett egy gyönyörű órával, azóta sem vettem le. Ficánkát ellepték a kisautók és  a mindenféle elemes, zenélő, villogós vacak. Szívem szerint egy pár egyenesen a kukában végezné, de nyilván nem tehetem meg.

Az est további fénypontja az volt, hogy megint további random törökökkel kellett együtt vacsoráznom, majd táncolós, éneklős műsort néznem. Kísértetiesen hasonlított az esküvőnkre, szerencsére most legalább megmentett a duplo és az építőkockák. Meg persze Ficánka.

Sajnos még mindig Londonból - reményem szerint már nem sokáig - kívánok Nektek nagyon boldog karácsonyt, törökökkel vagy anélkül!

6 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy így alakult! Ilyen piszokságot még nem is hallottam!!! Nem is értem, hogy viselkdhetnek így családtagok! Kitartás! Nem értik a karácsonyt és kész.

    VálaszTörlés
  2. :(

    ráadásul szerintem az összes jó ötletet tőletek lopták. de miért jó ez? kinek? minek? ésszel fel nem érem, bár gondolom pont ész nem kellene hozzá...

    de se baj, van neked saját szerető családod és kész, velük kell törődni, reméljük jövőre már csak róluk szólnak majd ünnepek és kész.

    VálaszTörlés
  3. Közben lehiggadtam, megnyugodtam, E.-nek van igaza, hogy nem tudom megváltoztatni őket. Nehéz egy olyan családban, ahol mindent a pénz mozgat, főleg, hogy én nem ilyen háttérrel rendelkezem. Még szerencse, hogy E. ugyanilyen "furcsa", mint én. :D

    VálaszTörlés
  4. Ilyenkor te, vagy ha tőled nem fogadják
    el, E. ,nem jelzed nekik finoman,hogy ez így nektek nagyon rosszul esik? Vagy teljesen felesleges, úgysem értik? A gyerekek azt hiszik, hogy a véletlen miatt kaptak ennyire hasonló ajándékokat? Nagyon drukkolok, hogy minél hamarabb el tudjatok költözni. :-(

    VálaszTörlés
  5. 2001ben ismertem meg a ferjemet, azota az angol csaladdal a karacsony a kovetkezo evolucion ment at.
    Kezdodott a next es egyeb katalogusok cikkszamainak listazasaval, termeszetesen pontos merettel es szinnel, nehogy tevedjunk. Kb annyi volt a feladat, h mi fizessuk ki amit rendeltek.
    Ezutan jott az, h a sogonom megvette az ajandekokat, becsomagolta es ehozta hozzank szamlastul (amit megtartott, hatha az unnepelt megis cserelne), mi csak kifizettuk, majd atadtuk.
    Kesobb ez egyszerusodott csekkadomanyozasra, megiscsak egyszerubb, mint a sok osszevisza szallitgatas.
    A legutolso stacio, h onlajn utalunk majdnem ugyanolyan osszegeket egymasnak.

    14 eve harcolok, illetve mar nem, a ferjem intezi (rengeteg balhe utan). Az en karacsonyom kimerul vmi sk aprosagban, kutyasetaltatas kozben szedett gyumolcsbol likor vagy lekvar, altalam kotott kesztyu meg hasonlok, es kapom a hasznalhatatlan porcelan meg kristaly disztargyakat, soha fel nem vett salakat es penzt. De leszarom mar.
    Evek ota probalom belejukverni, h egy olyan csaladban, ahol a legfiatalabb is 17 eves, nem keves onallo jovedelemmel (iskola mellett dolgozik regota), egy szekularis csaladban az ajandekozosdinak semmi ertelme, plane a penzajandokozosdinak, de mindhiaba.
    Sok sikert,bar sztem veszteni fogsz. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajajjj... ismerős a cikkszámokat kiírogatós rész. Mi is így kezdtük. Talán itt nevetnem kéne, de már nem tudok. Bahhhh... Szerintem ez a költsünk, költsünk dolog már annyira a vérükben van, hogy nem is megy másként. A legbutább dolog az egészben az, hogy minden évben lehülyézik az amerikaiakat, hogy mennyit költenek, verekednek egymással az ajándékokért. Közben meg ők is ugyanezt csinálják, pepitában.

      Törlés