Hahaha... Lelki szemeim előtt látom, ahogyan felhúzzátok a szemöldökötöket és arra gondoltok, na, a Rézi megint megbolondult! Szó sincs róla, nem igazán a szexről fogunk beszélni, vagyis közvetve arról, de leginkább nem.
25 voltam mikor elköltöztem otthonról. Előtte már 2 évig a magam ura voltam, lévén, hogy Anyukám Olaszországban dolgozott. Amikor bejelentette, hogy végleg hazajön, én azzal a lendülettel kiköltöztem a közös lakásunkból. Hogy miért? 25 évesen már nem volt kedvem azokhoz a kérdésekhez, amikhez most sincs türelmem. Hova mész? Mikor jössz? Kivel mész? Meddig maradsz? Lehet erre azt válaszolni, hogy: közöd? De nem releváns, ha az ő fedele alatt laksz, együtt étkeztek és közös a lakbér. Sőt, ezen kérdések bármelyikét fel fogják neked tenni, ha valakivel együtt élsz, még akkor is, ha az csak egy lakótárs.
25 évesen egy óriási albérletbe költöztem, tök egyedül. Leginkább azért... nos, a szexért. Hogy bármikor, bárkivel, kérdés, kérés, titkolózás, lapítás nélkül is menjen. Hogy a magam ura legyek és ne kelljen szégyenlenem azt, hogy felnőtt nő vagyok és élem az életem. Persze a földszinten lakó néni egyszer megjegyezte, hogy nagy nálam a forgalom. Váll fölül visszanéz és... Közöd? Nos, ezek után nem kellett két sarokról is üvöltve előre köszönnöm, mert ugye nyilvánvaló, hogy süket volt, de vak nem.
Pedig egyébként nem volt nagyobb a forgalom, mint egy átlagos 25 éves csajnál. Volt ugyan, hogy egyszerre több pasim volt. Volt olyan, hogy az egyik az ágyamban aludt, miközben a másikkal a ház előtt a kocsijában beszélgettünk. Volt, hogy Szombathelyről mentem dolgozni Bicskére, úgy, hogy az éjszakát egy kastély medencéjében pancsolva, koktélokat szürcsölve töltöttem. Belefért, imádtam. Bakker, 25 évesen ez volt az életem. A barátaim sem tudtak ezekről, így volt ez jó. Én voltam a cuki, rendes lány, remek munkahellyel, zseniális kecóval. Nem bizonygattam, nem bizonyítottam semmi. Ugyanis nem kellett. Nem számított, hogy nekem van melltartó nélkül is a legfeszesebb cicim, hogy a popsim kerek és kemény. Nem kellett beszélnem róla, nem kellett ezt mondogatni, tudta az akinek kellett. Érted? Van, amikor nem kell bizonygatni semmit. Van, amikor nem attól leszel több, hogy fényezed magad, hanem attól, hogy TE tudod mennyire fucking perfect vagy.
Egyébként ezzel kapcsolatban van egy random kínzó kérdésem. Miért van az, hogy ha valakivel beszélgetek, az gyakorlatilag 5 másodpercen belül fényezni kezdi magát, hogy ő milyen csudaklassz, okosügyes, legkisebb ugrifüles? Kompenzál? Bizonyít? Miafaszvan? Elmondanám, ha arról beszélsz, hogy te milyen kibaszottul vicces vagy, bennem az fog megmaradni, hogy mennyire nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése