Kicsit zavarban vagyok, mert három napja nem voltam “itthon”, azóta minden napomat E.-vel töltöttem. Így lemaradtam egy csomó mindenről, ami az itteni kommunában történt. Úgy mint lopások, fenyegetőzések és O. randija. Komolyan szégyenlem magam. De azért hozzá kell tenni, hogy közben azért dolgoztam is, meg kirándultunk, sokat ettünk, szóval nagyjából elkezdtem E.-vel élni a közös életünket. Három napig most Stratfordba jövök haza, aztán három napig megint E. Közben persze mindketten dolgozunk, csak úgy azért könnyebb, hogy kiszámíthatóbb munkahelyre kerültem, és tudunk kalkulálni ki, hogyan dolgozik. Illetve, most hogy rendes szerződéses munkám van, elkezdtünk azon is gondolkodni, hogy mi is legyen a továbbiakban velünk. A távolabbi cél persze az összeköltözés, de mindketten tudjuk, hogy az ott kezdődik, hogy hosszas keresgélés egy normális lakás után és depozit. Szóval nem mostanában lesz, hogy összeköltözünk.
A kommunában pedig sorozatos lopások történtek, amit most végre a főbérlőnk sem hagyott szó nélkül, így néhány lakónak mennie kell. Persze jól lemaradtam a nagy üvöltözésről, amit igazán sajnálok, mert nálunk ez pótolja a tv-t. De nem baj, mert hátra van még egy nagy vita, amit biztosan páholyból nézek majd. Komolyan alig várom. Igazából arra vagyok kíváncsi, mi a szent szart tudnak egymás fejéhez vágni?! – Loptál! – De nem! – Loptál! – De nem! A többiek szerint is nagyjából így zajlott, csak persze közben anyáztak. Nevetséges ez a kommuna, itt tuti, hogy mindig történik valami. Igazából borzasztóan szeretném, ha végre normális lakóink lennének, és nem kéne folyton mindent zárnunk, vagy a szobába tárolnunk.
A címet is meg kell magyaráznom, ha rágugliztok, akkor ez nem más, mint a spontán égés. E. szerint sanszos, hogy ez fog végezni velem. Én leszek az a lány, aki spontán egyszer csak elég. Régebben is voltak ezzel problémák, mármint, hogy iszonyú erővel vagyok képes fűteni, mostanra ez viszont annyira felerősödött, hogy saját magamat sem tudom elviselni a bőrömben. A.-val is mindig külön takaróval kellett aludnunk és úgy, hogy ne érjek hozzá, mert úgy érezte menten menten felgyullad. Most ugyanez E.-vel. Éjszaka egyszer csak azt érzem, hogy frankón nekitol a hideg falnak és az ágy túlfelébe gurul, a lehető legtávolabb tőlem, miközben én próbálom magam lehűteni a hideg falon. Csak perceket bírunk összebújva feküdni, mert elkezdek fűteni, róla meg szakad a víz. Közben persze én is érzem, hogy gáz van, bár az pl. nagyon ritka, hogy izzadni kezdenék, de tény és való, hogy a bőröm nagyon megviseli a bennem lezajlódó folyamatokat, mert folyton előjönnek az allergiám és nem ott, ahol a vegyszertől szoktak. Szóval nem tudom, mi is történik, az biztos, hogy egyszer spontán elégek.
Közben felfedeztünk egy zseniális amerikai komikust Russell Peters-t, aki egy paki csávó és valami hihetetlen durván képes különböző rasszoknak beszólni. Arról nem is beszélve, hogy minket magyarokat is megemlít az egyik fellépésén, ami az O2 csarnokban zajlott Londonban. Érdemes meghallgatni az egészet, két órás és fantasztikusan jól adja elő magát, tökéletesen érhető, még nekem, aki nem beszél angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése