Changes

Mióta visszajöttünk minden megváltozott. Kicsi lett a szoba, unalmas a munkahely, szürke lett London. Persze mielőtt elkezdenénk teljes apátiába zuhanni el kell mondanom, hogy hazautazásunk alapjaiban változtatták meg a kapcsolatunkat. Jó irányba. Nagyon sokat beszélgettünk, sokkal, sokkal többet, mint itthon tettük, még akkor is, ha én nem beszélek angolul. Sikerült megbeszélnünk, átrágnunk a rövid- és hosszú távú terveinket, ami engem abszolút boldoggá tett. Végre valaki, akivel a közös jövőt tervezhetem és nem arról szól a kapcsolatunk, hogy tudod, hogy ezt vagy azt nem lehet, hanem mindent lehet, csak egyesítsünk erőinket. Szóval azt kell mondanom, hogy hazalátogatásunkban az volt a legjobb dolog, hogy beszélgettünk, sokat.

Aztán visszaérkeztünk és azt vettem észre, hogy a szülőkkel is megváltozott a kapcsolatom, ami fura, mert azt hittem jól megvagyunk, most viszont azt látom, hogy szuperul vagyunk. Kérdezgetnek, érdeklődnek, viccelődnek, ami ugyan eddig is megvolt, de most kapok apró öleléseket, külön nekem készített ebédet, beszélgetéseket. Olyan, mintha megnyugodtak volna, hogy rendben, ez a lány most már marad, szereti a fiúnkat, komolyan gondolja a dolgot. Azt kell mondanom, hogy eddig is éreztem, hogy elfogadnak, de most már családtagnak is tekintenek, ami hatalmas boldogság nekem.

E. óriási selejtezéseket tartott a filmjei között, ami azt eredményezte, hogy lett egy egész falat betöltő, ÜRES könyvespolcom. Nekem. Mondjuk sokáig nem kell majd várni rá, hogy megteljen. És ezen az olyan mondatok is sokat segítenek, mint: "decemberben majd nagy bőröndöt viszünk és teletöltjük az otthonhagyott könyveiddel". Ha nem szeretném E.-t akkor most egyből belészeretnék. Persze, már most azon töröm a fejem, hogy melyik könyvek jönnek majd velünk, de már most tudom, hogy megint úgy járunk majd, hogy nem férünk el és könyveket egy darabot sem hozunk.