2013. december 30., hétfő

Our Christmas

Most mesélek nektek egy kicsit a karácsonyról. Igaz, hogy már eléggé elmúlt, de életemben először nem Jézuska hozta az ajándékokat nekem, hanem Father Christmas, és ez nagyon megsinylettem. Kezdjük ott, hogy 24-e itt egy tök átlagos nap, semmi fini vacsi, ajándék, meg ilyesmi. Szóval, 24- én reggel nem dióskifli, vaniliáscukor és fenyőgyanta illatára ébredtem, hanem E. borzasztó új ébresztő csengetésére, mert dolgozóba kellett mennie. Én meg otthon maradtam és nem történt semmi. Senki sem mérgelődött, hogy milyen nehéz belefaragni a fenyőt a talpba, senki sem röhögött, hogy véletlenül odakapta a süti alját a sütő, senki sem szentségelt, hogy a karácsonyfaégők menthetetlenül össze vannak gabalyodva és minimum 3 db ki is van égve. Szóval, semmi sem volt az igazi.

Arról nemis beszélve, hogy a karácsony közeledtével mindennapossá váltak az olyan kérdések, miszerint mi otthon hogyan ünnepejük a karácsonyt. Majd persze minden beszámolómat kétkedő fejcsóválás és lenéző tekintet fogadott. Mondjuk nem véletlenül, mert azért ez a Father Christmas-Santa Claus dolog eléggé ki van találva, a szánnal, rénszarvasokkal, kéményekkel és megrágcsált répákkal. Ehhez képest én meg jövök a Jézuskámmal, de komolyan. Egy idő után aztán má olyan kérdésekkel bombáztak, hogy hogyan voltam képes elhinni, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokkat. Mégis honnan, ha egyszer szánja sincs. Egy idő után kénytelen voltam azt mondani, hogy ha Jézusnak nem okozott gondot 3 hallal és 1 kenyérrel jólakatni ezreket, akkor szerintem egy feldíszitett karácsonyfa és néhány ajándék már igazán nem árthat neki. Ezt azért kénytelen volt mindenki elfogadni, bár többször hallottam E.-t dünnyögni az orra alatt, hogy baby Jesus and christmas tree.

Szóval, 25-én telefoncsörgésre ébredtünk, mert a srácok el akarták mesélni, hogy mit hozott nekik Father Chrismas. Pxp és Ipad-et, remélem jól írtam. Aztán magunkhuz tértünk mi is és átvándoroltunk E. hugához, aki már reggelivel várt minket. Meg egy csodás karácsonyfával és millió ajándékkal. Reggeli után aztán Apuka nem bírt magával és elkezte kiosztani az ajándékokat, egyesével. Felolvasva, hogy kitől kinek, majd az illetőnek ki kellett bontania és örülnie, ami valljuk be nem volt túl nehéz. Én kaptam 2 pulóvert, 1 hosszúujjút, 1 pizsit (bárányosat), 1 cipőt, 1 lila bőr táskát, 2 parfümöt, 1 órát, 1 Doctor Who könyvet, 1 képkeretet, 1 melegítő együttest és egy virágos Martens bakancsot. Father Christmastől pedig egy Kobo Arc 7-et, ami azóta csak akkor került ki a kezemből, mikor dolgozni kellett mennem. Imádom. Mondjuk az egész ajándékozás közepén sírva fakadtam, hogy ez túl sok, majd mikor a Kobot is megkaptam már bőgtem is. Kicsit volt csak ciki.

Aztán ettünk pulykát, sokat. Meg mindenki más sütiket, én meg ecetes hagymát. Nem, izlésről most nem vitatkozunk. Hát így telt a karcsonyunk Jézuska nélkül. Az újévünk kissé öreges lesz majd, mert nem megyünk ugrálni és tűzijátékot nézni a Trafalgar Square-re, talán majd egyszer.

3 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy ilyen keserű szájízed maradt utána :( Nehéz lehet beleszokni egy másik nép szokásaiba.
    De azért szép ajándékokat kaptál :)

    VálaszTörlés
  2. na jó, akkor legközelebb elmondhatod nekik az én sztorimat :) én pl sosem hittem húsvéti nyúlban meg ilyenekben, de az, hogy a jézuska hozza a fenyőt az ALAP volt, illetlenül sokáig. mert egyszer megláttam, ahogy egy piros sportkocsi megáll az erkélyünk alatt és felrepül anya kezébe az erkélyre a fenyő, majd a sportkocsi elhajt, benne egy bácsival. na mondom, kész, jézus annyira menő, hogy ferrarival (nem az volt, de érted) szállítja a karácsonyfának valót. erről engem lebeszélni sem lehetett évekig :D (amúgy persze a bácsi a virágboltos volt, aki karácsony táján fenyőt árult, és egyszerűen csak lendületből feldobta anyának mert az első emeleten laktunk.)

    úgyhogy ennyit erről, ez sosem veszi fel a versenyt holmi szánnal meg rénikkel :D és boldog új évet is!

    VálaszTörlés
  3. Még szép, hogy elmesélem! :-) Igazából semmi bajom a rénszarvasokkal és a télapóval, de nekem egy kicsit olyan műanyagra sikerült az idei év, semmi fenyőillat, diós bejgli... Jövőre otthon ünneplünk majd és akkor E is meglátja milyen az igazi karácsony. :-)
    Boldog új évet mindenkinek!

    VálaszTörlés