About... us

Szóval, nem az a csajszi vagyok, aki szereti lépten-nyomon hangoztatni, hogy babát várok. A melóban is csak pár hete terjedt el, pontosabban akkor, mikor elkezdtem hordani a "baby on board" kitűzőt a kabátomon, ami itt egyébként kötelező kellék, mert ebből tudja mindenki, hogy át kell adniuk a helyüket a tömegközlekedésen. Ez általában sikerül is, pl. a metró sztrájk alatt végig volt ülőhelyem a zsúfolt buszokon és csak a legritkább esetben maradok állva, pl. ha csak egy-két megállót megyek.

Közben sikerül szert tennünk egy pelenkázóasztalra is, az egyik vendégünk jóvoltából. Először ugyan egy bejárónői melót ajánlott fel, amit a terhességemre hivatkozva visszautasítottam. De úgy tűnik ez nem szegte kedvét, mert rögtön utána felajánlott egy 300 font értékű pelenkázóasztalt. Ami ugyan most elfoglalja a szobánk felét, de gyönyörű, hófehér, három nagy fiókkal, mosható pelenkázóbetéttel. Azt még ugyan nem tudjuk, hogy hova tesszük ezek után a kiságyat, de biztosan meglesz a helye annak is, pl. úgy, hogy az életben többet nem mászunk ki az ágyból, vagy kitesszük az új szekrényeket, esetleg a tvt. Mikor elmentünk a cuccért már akkor szembesültünk vele, hogy hatalmas. Konkrétan nem fért be a kombiba, csak darabokban. 

Arról nem is beszélve, hogy egy zacskó babaruha és egy turmixgép is a kocsiba került. Mondjuk az egész fölött még mindig nem tudok napirendre térni, egy nyilvánvalóan kőgazdag csajszi egyszerűen nekem ad egy kurva drága holmit, csak úgy. Meg vagyok hatva, komolyan.

Aztán voltunk védőnőnél és szülőotthonban, ahol elvileg szülni fogok. Jelenleg úgy érzem, hogy tök tetszik, modern, csendes, szép. A védőnő pedig cuki. Mondjuk azon megdöbbent mikor közöltem vele, hogy már érzem ahogyan mozog. Próbált is hárítani, hogy az biztosan nem az, majd megpróbálta meghallgatni a baba szívhangját. Kb. 15-20 percet próbálkozott, mert Ficánka nem igazán akart egyhelyben maradni, majd bemutatta a híres körbepörgő-forgó rúgását is, amivel sikerült meggyőznünk a védőnőt, arról, hogy érezhetően mocorog.