2014. március 25., kedd

Braxton-Hicks

A terhességben az is jó, hogy olyan dolgokat tanulhatsz meg, amiről azelőtt halvány segéd fogalmad sem volt. Mondjuk néhány esetben ezeket az információkat szívem szerint simán kihagytam volna, megspórolva magamnak egy csomó parát. De igazából nem lehet megkerülni ezeket, mert mindenki a kerek világon fontos és kihagyhatatlan tényekkel üldöz gyakorlatilag minden nap. Mert azt az egyet már megtanultam ennyi idő alatt, hogy mindenki ért a terhességemhez, még az is, aki életében nem szült és nem is fog - igen, a férfiakról van szó.

Eleve indokolanul parás vagyok, még szokom a gondolatot, hogy innentől életem végéig egy másik élet van rám bízva és ettől a ténytől nem igazán alszom jól. Mondjuk Ficánka sem segít sokat, mert rendszeresen alvásidőre összpontosítja a mocorgási és rúgdosási kényszerét. Így aztán lassan ott tartottunk, hogy minden hajnalban elolvastam egy delfin könyvet, szaporítva ezzel is a molyos olvasásaimat. E. már meg sem ébredt ezekre, hála a Kobo állítható fényerősségének. Én viszont olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, mint a VP könyvekből soha ki nem fogyó szerelmi háromszögek és a 70-es évek ifjúsági irodalmának szocialista tanításai.

Aztán valahogy azt vettem észre, hogy átalszom az éjszakákat, ami kellően üdítő volt közel 6 hét után. El is könyveltem magamban, hogy a gyermekem egy zseni, magától rájött, hogy sokkal könnyebb az élet egy kipihent gazdatesttel. Aztán elovastam A Könyvet, amiben leírták, hogy mostantól fejlődik igazából az agya, szóval képtelen még olyan összetett gondolatokra, mint, hogy mi a jó neki és nekem. Bár ettől a ténytől eltekintve a gyerekem még nyilvánvalóan zseni. Viszont a legnagyobb parát az okozta, mikor napközben is elfelejtett mozogni, én meg tisztára beparáztam, hogy baj van, valami nem stimmel, úristen, úristen... Annyira, hogy végül a kórház sürgősségi ultrahangján kötöttünk ki, ahol két másodperc alatt kiderült, hogy minden rendben van csak Ficánka feljebb költözött. Így a pocakom azon részében mocorog, ahol nagyobb hely van, ezért is nem érzem. Mint kiderült ez a normális. Ami előtte volt az kicsit furcsa, mármint a sok mocorgás, de ha azt vesszük az is normális. Szóval, minden normális, csak én vagyok vadászrepülő.

Mostanábban reggelente meg Braxton-Hicks-szel szórakoztat, ami annyit tesz, hogy a hasam különböző alakot vesz fel - leginkább kocka formát - és úgy feszít percekig. Újabb ijesző dolog, amitől a frász kerülget, és persze ez is tök normális. Mondjuk a magyar neve szerintem sokkal rémisztőbb, mert előre vetíti azt, hogy a neheze még hátra van. Jóslófájások. Ízlelgessük ezt a szót. Bár inkább még ne.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése