2014. március 7., péntek

4 and the half


Avagy, kicsit nagyobban, kerekebben. És leamortizálódva. Mert a várandós könyvekben nincs az sehol sem leírva, hogy dög fáradt leszel, a lépcsőn felfelé a 100 éves anyóka is leelőz, zabálhatsz mint a disznó, de nem hízol - valaki más hízik helyetted, rémálmaid vannak, éjjelente nem alszol, pisilned kell - folyton, ha nem sietsz, magadra vess... én szóltam! viszket, húzódik, fáj, a melled is, vérzik az ínyed, az orrod is, horkolsz - durván hangosan, pukizol - hangosan, sokat, mint egy tengerész. Közben pedig gyönyörű vagy és kívánatos nem. Éljen a második trimeszter!

Közben meg valahogy imádok terhes lenni, babát várni. Teljesen elalélok miközben belémrúg. Simogatom, becézgetem a hasam, beszélek hozzá. Meghallgatjuk a kedvenc zenéimet, hangos könyveimet. Védőnőhöz járok, meg ultrahangokra, együtt izgulok a nagyikkal, hogy vajon megmutatja e. Szóval imádom, már most imádom mindenét. Csak ne kéne menetrendszerint felébrednem hajnalban arra, hogy kirúgja az oldalamat, pörög, forog, feszít. Mostanra elértük az egy hajnal - egy könyv sémát. Lassan kifogyok a könyvekből, még szerencse, hogy a díler hálózatom itt kint is működik. 

És persze voltunk otthon is. Otthon otthon. Anyával. Meglátogatott a nővérem is, az igazi. Bár ettől kicsit úgy éreztem magam, mint valami állatka, akit ketrecbe zártak és mutogatnak, hogy: né má, hát nem édes, hogy gömbölyödik. Komolyan, emberek úgy beszélgetnek a pocakomról, mintha ott sem lennék. És tapogatják, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Elvégre én sem megyek oda másokhoz, hogy megfogjam a mellüket például. Gondolom idővel ez csak rosszabb lesz. Jah, és a kérdések! Elgondolkodtam, hogy csináltatok egy pólót, megválaszolván az össze idióta kérdést. Szerintem sikerem lenne.

A legjobb persze az Anyával, Majával és a barátokkal töltött percek voltak a legjobbak. Az, hogy végre átölelhettem őket, beszélhettem velük és kicsit részese lehettem a mindennapjaiknak. És persze bőgtem, sokat. Azt hiszem a legrosszabb pont az volt, mikor láttam Kisbab-ot elmenni. Láttam, ahogyan potyognak a könnyei. Én pedig az ablak túloldalán zokogtam az asztalra rogyva. Soha sem lesz könnyebb a búcsúzás. 

6 megjegyzés:

  1. Olyan jó volt làtni Rèzi, hogy csak úgy ragyogsz! Nagyon szèp (kismama) vagy! (Ès üdv a Tündèrmanónak is! :))

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó volt làtni Rèzi, hogy csak úgy ragyogsz! Nagyon szèp (kismama) vagy! (Ès üdv a Tündèrmanónak is! :))

    VálaszTörlés
  3. Mindig is nehéz lesz elengedni téged , még most sem hiszem el, hogy következő alkalommal csak decemberben foglak látni (bár akkor már az apróságot is megismerhetem) :) ♥

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen JamiC, nagyon jó volt látni téged. Kérlek nagyon vigyázz magadra! Ígérd meg!

    VálaszTörlés
  5. Kicsi húgom, tudnod kell, hogy minden alkalommal kicsit összetörik a szívem. De decemberben megyünk és számításaim szerint kicsit hosszabb ideig hudunk maradni.

    VálaszTörlés
  6. A pocaktapizós fajta rémségesen ijesztő, komolyan, nem értem, hogy bírod anélkül, hogy elküldenéd őket az ótvarba...

    VálaszTörlés