Az első fájásos éjszakámon azt hiszem mindketten egy kicsit meglepődtünk. Mármint Ficánka és én. Én azon, hogy ez most buzira fáj, Ficánka meg azon, hogy neki ezekkel az összehúzódásokkal együtt kéne működnie. Maradjunk annyiban, hogy ez nem ment neki túl fényesen. Jellemzően pont akkor kapálózott a leghevesebben, mikor nem kellett volna. Így az éjszakát csendesen vergődve, két Fekete tőr testvériség kötettel töltöttem.
Következő éjszakánk a passzív ellenállás jegyében telt. Ficánka bevágta a durcit, gyakorlatilag akkor sem volt hajlandó megmozdulni, mikor már tök egyértelmű volt, hogy ez most jóslófájás. Meg is jegyeztem magamban, hogy no, lám, tiszta anyja, ha valami nem sikerül elsőre, beül duzzogva a sarokba. Összegömbölyödve elvonult a bal oldalamra és csak immel-ámmal volt hajlandó kicsit mocorogni.
A mai éjszakán aztán ádáz küzdelmet folytatott minden jóslófájással. Vagyis pont ellentétesen feszített minden egyes alkalommal. Komolyan, tiszta apja. A legegyszerűbb helyzetekben is képes megtalálni a legbonyorultabb megoldást.
Már tök várom, hogy mára mit talál ki. Még szerencse, hogy a Fekete tőr testvériség könyvei jó hosszúak és 12 kötetből áll, így addig sem unatkozom. Illetve nesztelen nindzsa-kén tudok már wc-re menni és kekszet zsákmányolni a konyhából. Arról pedig ne is beszéljünk milyen érdekes tornamutatványokra vagyok képes, hogy enyhítsek a fájdalmon. Azt hiszem egyedül még fejen állni nem álltam, de lehet, hogy az a pont is eljön. A hajlékonyságomat mi sem bizonyítja jobban, minthogy sikerült levágnom a lábkörmeimet, ami ezelőtt másfél hónappal komoly fejtörést okozott. Szóval, ha másra egyelőre nem is, de arra kiválóak a jóslófájások, hogy megőrizzem fiatalos kecsességemet ami jelen pillanatban egy mammutéval vetekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése