2014. szeptember 23., kedd

Mummys`blogs

Szoptatás alatt szoktam általában netezni, mert Ficánka, bár úgy eszik, mint egy disznó, mégis valahogyan lassan és komótosan teszi. Ilyenkor van időm mama blogokat is olvasni, amit inkább ne tennék, mert esküszöm, hogy ezek még borzalmasabbak, mint a babás fórumok. A linkelt blogok persze kivételt képeznek, de a többi... mindig is tudtam, hogy nagy az Isten állatkertje, de nem gondoltam volna, hogy ennyire alacsony a kerítés.

Általános mama-blog: a mindentudó. Ő az, aki már a terhessége alatt magáévá tette az összes kismama szakirodalmat. Persze jellemzően csak egy szerzőtől. Így lesznek ők a vidaágisok, a suttogók, a spockosok...stb. Igazából önálló gondolatuk nincs, viszont minden esetre tud egy remek idézetet. Véleményt mondhatsz, de csak a megfelelő iskolával iránymutatót, különben kommentek hada támad rád, utánad nyomoz és megtalál, bármilyen fórumba írsz legközelebb.

A csillámpónis. Minden gyönyörű, minden tökéletes, minden harmónikus. Szinte hallod a kacarászó angyalkák hangját. A baba nem sír, hanem traumatikus születésélménye van, 5 évesen is. Könnyedén, mosolyogva egyensúlyoz a kakis pelenkák, síró gyerek, háztartás között és persze 6 hét után már szexdémon is, de mindezt csak zárójelben, sokat sejtető smilekkal megtüzdelve. Ellenvéleményt hallva, rád uszítja a Szives Bocs Eltakarító Brigádot.

Az ökó. Hasonló, mint a csillámpónis, csak glitter nélkül. Mi vagyunk a hosszan zengő ohhhhmmmm... akkor is, ha a gyerek 7 órája üvölt. Bár ilyen azért ökó anyuéknál nem fordulhat elő, mivel a baba már két hetesen jógázik, tökéletes légzéstechnikával. Szoptat. Bárhol, bármikor. Szerinte a kibukkanó mellbimbó az életünk szerves része. (Szerintem az életem szerves része a nutelláskenyér.) Mosható pelenkát használ, hogy kevesebb legyen az ökológiai lábnyom, viszont 100% pamut gyerekruhákat vásárol, amit ügyes kínai gyerekkezek varrtak cukira.

A próbálkozó. Első gyerek. Bízik az ösztöneiben, viszont azok nem jönnek könnyen. Azért a pelenkázással boldogul. A sírás megrémiszti, a hasfájás is, ezért mindent kipróbál. Cseppeket, szusszpenziókat, ecsetelőket, masszírozást, paskolást. Valami csak bejön. És közben sisseg, ringat, hordoz, aggódik és próbálkozik. Ez az erőssége. És blogot ír.


2 megjegyzés:

  1. Érdekes, én is mindent összeolvastam mikor Lillus megszületett (jól össze is zavarodtam, de ez most mindegy) de arra soha nem vitt rá a lélek, hogy babás fórumokat vagy blogokat olvassak. Valahogy vadidegen anyák dolgai egyáltalán nem érdekeltek, max. konkrét probléma esetén, amire rágugliztam. Most hogy így olvastam ezt a posztot, azt hiszem jól is tettem :)

    Ja és asszem kitaláltam, te melyik anya-kategória vagy ;)

    VálaszTörlés
  2. kitartás és ne hagyd, hogy a fórumok telenyomják a fejed mindenfélével :)

    VálaszTörlés