Whatsapp

Kicsit nehezen viselem a nettelen életemet, de kárpótol helyette Ficánka, aki már forgolódik, hátról hasra, hasról hátra. Pont mikor már el akartam vinni dévényes tornára, mert biztos van valami baja. Aztán persze bebizonyította, hogy kutya baja, pedig a fogó nyoma még mindig látszik a fejének bal oldalán. Mondjuk az is igaz, hogy csak én látom. E. szerint ez a dolog egyébként is csak az én fejemben létezik. Legyen így.

Az meg egy másik történet, hogy már hónapok óta azon strófolom az agyam, hogy tönkrementek a fogaim a terhesség-szoptatás kombójától. Így végig arról dumáltam E.-nek, hogy alig várom, hogy hazajöjjünk és a kedvenc fogorvosom jól rendbe kapja a fogaimat. Mert vannak fogköveim, meg lyukak. És egyébként is én vagyok az az ember, aki imád fogorvoshoz menni. Szóval, alig értek véget az ünnepek, én már a telefonon lógtam és időpontot egyeztettem a fogorvosommal. Sikerült is pikk-pakk időpontot foglalni és már repültem is a fogdokimhoz. Ági néni már azóta ismer, mióta fogaim vannak. Így mikor beléptem a rendelőbe már a nyakamba is ugrott és fényképekért nyaggatott. Mutattam is párat, a legújabb cuki Ficánka képekből. Aztán nekiesett a fogaimnak. Leszedte a fogköveimet, majd közölte velem, hogy kész. Szerintem millió lyuk van a fogaimon, így könyörögtem, hogy nézze őket végig. Mentségére szolgáljon, hogy már előtte végigkopogtatta, nézegette a fogaimat, de újból megnézte, majd közölte, hogy: kész. Nehezen hittem el, hogy ennyivel megúsztam, de a fogorvosom szerint szuper vitaminokat szedek és rendesen táplálkozom.

A fogorvos mellett, a nőgyógyászatit dolgokat is el kellett intézni, mert a történtek után nem igazán bízom az angol orvosokban. Találtam egy szuper nőcit, aki végighallgatta a történetemet, majd megvizsgált, megmért, és mindezt elmagyarázta. Végül még bókot is kaptam, miszerint csak a nem működő petefészkeimből látja, hogy terhes voltam és szoptatok, minden más tökéletes odabent. Valljuk be, hogy azok után, amin keresztül mentem ez marha jó hír. Ráadásul a rákszűrésem is tökéletes. 

Most mit mondjak. Szerencse lánya vagyok. Mondjuk annyira nem, mert azért akadt dráma is. Anya akkorát zúgott a lakásban, hogy felnyílt a karja. Minden úszott a vérben, a karja meg úgy kinyílt, mint a tubarózsa. Végül mentőt kellett hívnom, ami nem volt egyszerű, mert tisztára pánikba estem és a zokogástól meg sem bírtam szólalni. Öt öltéssel kellett összevarrniuk, két hétig kötözésre járt. Komolyan kiborultam, mert nem tudom, hogy ezek után hogy hagyjam itt majd. Borzalmas látni, hogy öregszik. Az én gyönyörű fiatal Anyukám. És lassan olyan lesz, mint a nagymamám volt. Kétségbeejtő.

Jah, és levágattam a hajam. Olyanra, amilyenre akartam először. Vagány. Nagyon rövid. Istenem, csak megmosom és már kész is van. Mint az álom. A csajos frizura nem én vagyok, bezzeg ez. Imádom.