2015. július 9., csütörtök

.

Olyan jó lenne most otthon lenni. Elbúcsúzni tőled. Virágot vinni. Liliomot, mert azt szeretted. Sírni a többiek vállán. Elmondani, hogy az utolsó pillanatig is hittél, hittünk. Erős voltál és bátor. És nagyon fiatal. 

Örülök, hogy ismertelek. Örülök, hogy a barátom voltál. Sajnálom, hogy nem tudtalak megölelni gyakrabban. 

Megtartom a könyved. Már bele is írtam: Drága barátnőmtől, akit már nem ölelhetek meg (1982. 07. 03. - 2015. 07. 04.). Isten veled.

1 megjegyzés: