Tegnap a kisfiam minden előzmény nélkül, felállt a konyha közepén. Körbenézett, hogy ki látta ezt a produkciót, majd lépett felém egyet és nagy kacagással a karjaimba dőlt, hogy aztán nagy, nyálas puszikkal halmozzon el.
Sírtam. Szerintem az első kimondott "szeretleknél" zokogva fogok elalélni.
Óóó, szupercuki! :)))
VálaszTörlés