Tegnap is egész nap festettünk, kesztyűben, sálban, sapkában és vastag pulóverben. Literszám ittuk a teát, mert az legalább meleg volt. A bojlerszerelő is kabátban dolgozott, egészen rágyógyult a szerkezetre, csak néha tüsszentett, majd elnézést kért. Mikor délután ötkor végre beindult a fűtés és melegvíz folyt a csapból, szerelmet vallottam neki. E. kezet fogott a szakival, láttam, hogy neki is párás a tekintete. Hiába, már mindketten elég öregek vagyunk ahhoz, hogy melegvíz és fűtés nélkül is élvezzük az életet. Szerintem inkább nem fogunk mostanában kempingezni menni.
Holnap padlót csiszolunk, majd festünk. Vasárnap padlószőnyegezés a kisszobában, aztán még hátra van egy csomó dolog, óvatos becslésem szerint talán jövő hétvégén sikerül beköltöznünk. Szuper látni, hogy kezd testet ölteni a dolog, bár még mindig úgy nézünk ki, mint egy építkezésbe oltott zsibvásár. Illetve fejet hajtok mindenki előtt, aki segítség nélkül, gyerekkel vagy kicsi babával költözött. Komolyan minden elismerésem. Az mondjuk egy vicc, hogy a nagyszülők sokkal lelkesebben vigyáznak Ficánkára, mert látják, hogy hamarosan megszabadulnak tőlünk. Csak pontos tervvel kell előállnunk, mikor van rájuk szükségünk, mit egyen a gyerek, mivel játszon, milyen mesét nézhet, mikor kell pelenkát cserélni... stb. Még így is minimum kétszer beszélünk telefonon olyan kardinális kérdésekről, mint kaphat e még egy joghurtot vagy szerintem adjon e rá kardigánt, esetleg játszhat e a gumicsizmájával. Fontos dolgok ezek.
Költözni gyerekkel és anélkül is fárasztó dolog. Nekem az volt a legrosszabb, hogy a terhesség miatt egy csomó mindent nem tudtam csinálni, és nagyon bántott, hogy minden M.-re marad.
VálaszTörlésNagyon szépen haladtok, fantasztikus érzés lesz beköltözni! Hajrá! :)
Igen, ha már ott vagytok, akármilyen kaotikus is most a helyzet, hamarosan vége. Mi is elvégeztünk bizonyos simításokat, de már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy 2 év múlva vár ránk is egy költözés..
VálaszTörlés