Túléltük az első ovis hetet. Hurrá! Persze Bebének nem újdonság, hogy oviba kell menni. De azért nagy különbség, hogy minden nap megy vagy csak csütörtökön délután. Mert reggel korán fel kell kelni, elkészülni, kapu nyitásra odaérni. Míg a másik oviban, nagyjából mindegy volt mikor esünk be.
Ez a hét még kicsit könnyebben ment, mert E. itthon volt, így kocsival jöttünk-mentünk. Hétfőtől viszont buszozni fogunk, mint a nagy iskolások. Ez is külön élmény lesz, remélem kitart egy darabig a varázsa.
Ez az ovi már az iskolához tartozik, nem magán ovi, mint a régi. Egy kicsit kiesünk a körzetéből, de magasan az egyik legjobb iskola a városban. Reményeink szerint az óvodából egyenesen átkerül az iskolába, igy nem nem kell majd azon aggódnunk, hogy a körzetes iskola veszi át, mert az senkinek sem lenne jó. Persze minden lehetőségre fel vagyunk készülve, de őszintén kétségbe vagyok esve valahányszor csak egy pillantást is vetek a Ofsted riportjára, ahol olyanokat írnak, hogy: egyes tanároknak nem megy az olvasás és írás angolul, magatartás problémák vannak már a legfiatalabb korosztályban, a tanárok nem tudnak fegyelmezni, rendet tartani. Hát, komolyan, csak a holttestemen keresztül!
Ellenben azaz iskola, ahova most Bebe oviba jár, városi viszonylatban egészen kicsi, kiemelten figyel a nyelvi vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre. Bebe régi tanító bácsija (a magánoviból) hétfőnként itt is dolgozik, mint lengyel anyanyelvi segítő.
Bebe jele tricikli lett, lelkesen cipeli a könyves táskáját is, amibe naponta új könyvet választhat, ha akar. Nekem ezzel annyi a dolgom, hogy naponta minimum egyszer el kell olvasnunk együtt és beszélgetnünk róla, majd kitölteni egy olvasónapló-szerűséget, amibe Bebe is rajzolhat. Az első könyve alsónadrágokat lopó űrlényekről szól. Egész vicces, bár igazából csodálkozom, hogy nem egy cápás, halas mesét választott.
Az osztálytársait még nem nagyon ismerjük, mert ma volt az első nap, hogy minden gyerek ott volt. Viszont meglepett, hogy egészen kevesen vannak, pedig ez az ingyenes napi 3 órás óvoda, ami minden gyereknek alanyi jogon jár 3 éves korától. És, ha tényleg ezt az iskolát választod, akkor ez szinte a belépő hozzá. Valljuk be 3 óra édeskevés, viszont kialakul a reggeli rutinjuk, ismerős lesz az épület, a kert, a játszótér és a tanárok. Hatalmas segíség, hogy jövőre, mikor valóban fejest ugrik az iskolai életbe, a reception és az első év is még külön épületszárnyban van az óvodával együtt, közös tankerttel, kiserdővel. Ujjak keresztbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése