2017. szeptember 21., csütörtök

Reggeli buszok

Szerintem még pár hét és idegösszeroppanást kapok a reggeli busztól. Minden reggel dráma. Minden. Áldott. Reggel. Üvöltés, rúgdosás, visszabeszélés, durvulás. Kisiskolás gyerekek az anyjukkal. Mi meg lapulunk Bebével az üléseinken. Visszafelé gyerekek nélkül sem jobb, olyankor az anyukák arról értekeznek, hogy az önkormányzat mekkora szemét, mert pár hónap hátralék után már azzal fenyegetőzik, hogy kirakja őket. Stoke kerület, mi így (nem) szeretünk.

Az óvoda kisebb döccenőkkel megyeget. Nos, az óvónénik már tudják, hogy Bebe - hogy is fogalmaztak? - karakteres gyerek. Azt hiszem a többi gyereknek ez még szoknia kell. Bebének van véleménye, saját ízlése, érdeklődési köre és a félénkséget még csak hírből sem ismeri. És megállás nélkül beszél... Nem, nem, ezeket a dolgokat nem tőlünk örökölte. Egy szó, mint száz, Bebe egy kicsit sok néha az ovis társainak. 

Ma hazafelé a buszon beszélgettünk az óvodáról, hogy mennyire szereti, csak kár, hogy nincs több cápájuk (cápa mánia rulez). Aztán valahogy kiderült, hogy szentül meg van róla győződve, hogy én odakint a kapunál várom, mialatt ő odabent van. Nyilván nem mondtam meg neki, az igazat, ahogyan azt sem, hogy néha hamarabb érkezem és a kerítés lécei között lesem a szőke vattacukor haját.

3 megjegyzés:

  1. Kitartást es türelmet a buszos néphez !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma már sétáltam hazafelé, mit mondjak? Megváltás volt.

      Törlés
  2. Egy fokkal még mindig jobbak, mint az otthoni buszok :) (tudom nem témába vágó, de annyira jó újra olvasni téged! ♥ Már nagyon hiányzol! Ja és marha jó a stílusod:)).

    VálaszTörlés