Őszi szünet

Őszi szünet van az oviban, nagynéni beadta az igényét a gyerekre. Szombaton elvittük Londonba, kicsit ünnepeltünk, mert a nagynéninek születésnapja volt. (Meg Pillangónak is. Isten éltessen!) Kicsit leléptünk Ikeázni, ahonnan egy jól megtermett plüsscápával jöttünk haza.

Itthon megdöbbentő a csönd és a rend. Senki sem beszél, pörög és pakolja szanaszét a kismillió legó emberkét szerteszét a lakásban. Azt hiszem a legfurcsább mégis az, hogy olyan filmeket is megnézhetünk, mint a John Wick 2. Az más kérdés, hogy csupa ijesztő, véres dolgokat álmodtam utána, de már ezer éve meg akartam nézni. Netflixen elkezdődött a Stranger Things visszaszámlálás is, elképzelésem sincs, hogyan fogjuk megnézni, de kénytelenek leszünk valamit kitalálni.

Filmnézés közben nagynéni is felhívott minket, hogy a gyerek alszik, előírás szerint nyolc órakor. Majd a következő kérdése az volt, hogy Bebe eddig is ilyen sokat beszélt? Mondtunk, hogy nem tudjuk, hogy mit ért azon, hogy sokat, mert a gyerek egyfolytában, megállás nélkül beszél. Esténként is rendszerint úgy alszik el, hogy a mondat közepén beájul. Szóval, igazán nem tudjuk, hogy sokat beszél e, mert nekem a napjaim nagyrésze azzal telik, hogy történeteket találok ki jó és rossz cápákról, hajókról, krokodilokról és legó emberkékről. Ha pedig megállok egy pillanatra, hogy kitaláljam, hogyan tovább, akkor nyaggat, hogy mondjam tovább. Ha nem tudom, mert éppen mást is kellene csinálnom - pl. megakadályozni, hogy húspanírozás közben ő rakja be az forró olajba a csirkét - akkor simán folytatja ott, ahol én befejeztem, a csirke darabokból lesznek a cápák és a tojás a haragos tenger. Hát, nem a fantáziájával nincs gond.

Közben nekem is szünet van a textiles tanfolyamon, ahová végre majd egy éves várólistára kerülés után bekerültem. Imádom, főleg, hogy teljesen meg vagyok babonázva a saját design kialakításának lehetőségétől. A csoporttársaim egyszerűen elképesztőek, az egyik csaj híres folk énekes, a másik hölgy a megye egyik legelismertebb foltvarrója, a harmadik könyvet adott ki indigó festésről és saját workshopja van. Néha komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy mi a fenét keresek köztük? Viszont elképesztően inspirálnak, néha már a puszta jelenlétükkel, és akkor még nem írtam a humorukról, ami egyszerűen elképesztő. Két és fél óra inspiráció és nevetés minden héten, esküszöm, receptre kéne felírni őket.