Néha annyira "sajnálom", hogy ennyire extra érzékeny kisfiam van. Leginkább az a rossz, hogy az ebből fakadó sok-sok szorongását csak enyhíteni tudom, eltűntetni nem.
Múlt héten beteg lett a kedvenc óvónénije. Pénteken már nyűgösködött, hogy nem akar oviba menni, de rá lehetett beszélni. Hétfőre szerencsére elfelejtette az egészet. Viszont óvónéni még mindig beteg, így kedden újabb sírdogálás, hogy nem akar menni. Estére már teljesen belelovalta magát. Szerdán az erdei iskola is elmaradt, mert azt a kedvenc óvónéni tartja. Délben már úgy hoztam haza, hogy sírdogált a buszon, hogy Mrs. Clarks beteg és ő soha többet nem megy oviba. Ma reggel fel sem tudtam ébreszteni, azzal, hogy "juppi, megyünk az oviba!". A válasz az volt, hogy addig nem megy, amíg Mrs. Clarks meg nem gyógyul. Hiába mondtam, hogy Mrs. Eaton alig várja, hogy meséhessen és játszhasson vele, semmi sem használt. Így ma itthon maradtunk és csak reménykedni tudok benne, hogy holnapra megenyhül és jövő hétre Mrs. Clarks is meggyógyul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése